Egy hősre várok {FORDÍTÁS} /Befejezett/

1.rész

Harry:

"Ébredj Harry! Elfogsz késni a suliból!" - hallottam anyámat.

"Ne már, jól van!" - és kikeltem az ágyból. Felkeltem, beállítottam a hajamat a tükörben. Remélem sikerül olyan ruhát választani, ami nem "mondja", hogy meleg vagyok. Nem akarom, hogy bárki megtudja!
Lementem reggelizni, majd leültem az asztalhoz. Lassan megettem a müzlimet.

"Figyelj... - szólt anyám."Szeretlek és szeretném, ha tudnád, hogy nem kell szégyenkezned. Ebben az iskolában nem kell rejtegetned, hogy ki vagy. Ki tudja lehet lesz valaki akit te fogsz inspirálni és megkedvel téged."- kacsintott rám.

"Anya nem mondok semmit, de köszönöm a tanácsot!" - Anya nagyon támogató volt. Múlt hónapban beszéltem vele. Apa még mindig nem tudja. Már egy hónapja nem láttam. Ő egy tudós, és holnap jön haza. Már majdnem elmondtam neki, mikor elment de nem mertem, féltem. Féltem, hogy utálni fog, hogy meleg vagyok. Talán többé nem fog a fiának hívni. Csak nem tudom mit tegyek. Anya bátorít, hogy mondjam el neki, ha haza jön. Anya hatalmas ölelést adott.

"Annyira szeretlek ez a te éved lesz érzem!" - elengedett és a szemembe nézett. Szeme csillogott.

"Köszönöm anya."- vigyorogtam vissza."- De ez csak vágyálom, azt hiszem nem." - felvettem a cipőmet a táskámat és megindultam a buszmegálló felé.

"Ó nem szívem. Elviszlek az iskolába." - Anya felallt felhúzta a cipőjét, fogta az autó kulcsot.

"Anya ne vedd sértésnek, de nem tudom mennyit ártana a hírnevemnek, ha te vinnél a suliba... kínos helyzetbe hoznál."

"Igazad van, szeretlek suli után találkozunk." - a vállam fölött vissza intettem neki. Amikor ki értem a busz pont akkor állt be. Felszálltam és leültem az első ülésre mivel ez volt szabad. Kinéztem az ablakon és azon imádkoztam, hogy minden rendben legyen ebben az iskolában.

"Hé!" - hallottam. "Szia!"

"Szia!"- kerestem a hang forrását. Egy lany volt, korombeli lehetett.

"Mi a neved?" - kérdezte és leült mellém. Gondolkodtam hogy adjam a tudtára, hogy nem érdekel és ne legyek bunkó.

"Harry vagyok! És te?"

"Lindsey. Új vagy? Nem láttalak, erre felé!"

Szemei érdeklődően néztek rám.

"Igen új vagyok!" - és reméltem, hogy ez megállítja a további érdeklődését. Nem igazán volt kedvem beszélgetni vele, görcsbe volt a gyomrom az idegességtől. Azt hiszem megértette a lány, hátra dőltem és vetettem rá egy pillantás. Hosszú göndör vörös haja volt, s fényes kék szemei. Csinos volt, de nem az én tipusom. A busz megállt az iskolánál. Kisebb volt, mint az előző iskolám. Talán nem fogok eltévedni. Megkerestem és bementem az irodába.

"Szia azért vagyok itt, hogy felvegyem az órarendemet."- mondtam a hölgynek aki az asztal mögött ült.

"Vezeték név?"

"Styles!"

"Tessék! "- adta oda, és tovább pakolgatta a papírokat.

"Köszönöm!"- mondtam félénken. Bólintott majd elsétáltam. Láttam hogy az első órám matek. Nagyszerű. Az első probléma a matematika. A szekrényem a 156-os. Kipróbáltam, hogy működik-e a zárkód. Mielőtt észbe kaptam volna fellöktek és a földre estem.

"Hoppá!"- hallottam egy vékony hangot. Felneztem és egy fiút láttam. Talán idősebb nálam. Haja barna, amit épp kisöpört a szeméből. Sportdzsekit viselt.