Egy hősre várok {FORDÍTÁS} /Befejezett/

13. rész

Harry

Azon a reggelen nagyon jó kedvem volt. Fülltől fülig mosolyogtam. Semmi nem tudta elvenni a kedvem. Megettem a pirítóst, megittam a narancslét, siettem volna az iskolába.

"Elvihetlek az iskolába?" — kérdezte apa.

"Igen az szuper lenne! Anya nem baj ha suli után átjön hozzánk egy barátom?"

"Persze ki?"

"Louis!"

"Úgy érted Louis mint a...?!"

"Igen, de egy kicsit bonyolult. Majd elmesélek mindent. Mennem kell!
Szia, szeretlek!"– és rohantam apa után. Mikor beszálltam az autóba apára köhögő roham jött rá.

"Jól vagy apa?"

"Ma vagy holnap megyek orvoshoz, valószínűleg egy kis nátha! Ne aggódj!"

"Ok!" – a suliba úgy rohantam be, hogy minél előbb lássam Lindseyt. A szekrényemnél várt.

"Találd ki, találd ki, találd ki!" — mondtam újra és újra.

"Mit?"

"Sajnálom."– körbenéztem a folyosó üres volt.

"Louis és én titokban randizunk!"

"Gratulálok!"— és szorosan átölelt.

"Csak kell találnom egy olyan pillanatot mikor tudok vele beszélni, és megkérdezni átjön–e délután. Mi van veled es Brandonnel?"

"Jól vagyunk, azóta nem próbált megcsókolni. Barátok vagyunk, holnap a házukban tanulunk." – felhúztam a szemöldökömet.

"Nem, nem csak segít tanulni!"

"Ok. Csak legyel óvatos!"

"Ok." – Louis sétált be az iskolába egyedül. Megvártam míg a szekrényhez ér. Igazi nagy mosollyal nézett rám.

"Szia."

"Szia, akarsz átjönni hozzánk délután?"

"Persze! "– mondta alig mozgó ajkakkal. És én pár óra múlva azokat az ajkakat fogom csókolni. Vigyorogtam, mint egy idióta.

Elmentünk órára. Az óra közepén kihívtak az igazgatói irodába. Anyám volt ott kísirt szemekkel.

"Anya, mi a baj?" — rohantam oda.

"Azonnal gyere velem a kórházba. Apádhoz van köze és szeretném ha orvostól hallanád. Erősnek kell lennem!"

Beültem a kocsiba, elmentünk a kórházba. Besétáltunk a szobába ahol egy barna hajú orvos volt, szomorúan nézett ránk.

"Mr Styles a tüdőrák jeleit mutatja. Most még nem tudjuk biztosra, ezért éjszakára bent tartjuk és több tesztet végzünk."

És ekkor éreztem, hogy a világom összeomlik.

"Rák? Az apámnak nem lehet rákja! Ő legyőzhetetlen!"

Láttam apámat az ágyban sírni.

"Jól vagy fiam?" – kérdezte.

"Nem apa neked nincs rákod. Ez csak egy vicc ugye?"— próbáltam mosolyogni.

"Nagyon sajnálom."– mondta az orvos."Adok pár percet, hogy megemésszek a dolgot!"

Csak ültem és a falat bámultam.

"Apa mondtam, hogy ne dohányozz."

"Fiam, hetek óta nem
dohányzom."— védte magát.

"Nem a te hibád csak...!" – leültem és sírtam. Lehet hogy apa már a következő hónapokban meghal. Mihez kezdek apa nélkül? Oda jött anya és megölelt.

"Apa próbálj meg jobban lenni, nem veszíthetlek el szeretlek!"

"Én is szeretlek fiam!"

Bejött az orvos.

"Az éjjel még lefutattunk pár tesztet, egy nap mire elkészül az eredmény."

"Ok. Mi most megyünk!"

Elbúcsúztunk apától és elmentunk. Ez szívás, azt hittem jó napom lesz.

"Olyan egészségesnek tünt, nem értem."– mondtam anyának.

"Vissza akarsz menni az iskolaba?"

"Nem, nem igazán, ha nem gond!"

"Semmi baj. Menjünk, még mindig azt akarod, hogy Louis át jöjjön?"

"Igen. Ő felvídithat, szükségem van rá!"

"Ok, akkor írj neki, hogy te már itthon vagy!"

Vissza írt:

"Minden rendben?"

"Családi probléma. Majd elmondod, ha ide érsz!"

Otthon filmeket néztem. Írtam Lindseynek a lecke miatt. Aztán megjött Louis. Besétált az ajtón, anya a kezébe nyomott pár muffint. Felmentünk a szobámba, miután anya úgy gondolta, hogy ez rendben van míg nem csinálunk semmit.

Átöltöztünk.

"Mi a baj? Miért jöttél el előbb?" – kérdezte.

"Apa a tüdőrák jeleit mutatja. Reggel nagyon csúnyán köhögött. Nem tudom, annyira félek." – mikor befejeztem sokáig szorosan ölelt.

"Nagyon sajnálom, ha segíthetek valamit csak szólj."

"Jól van, de ígérj meg valamit."

"Igen?"

"Ígérd meg, hogy soha nem hagysz itt! Most tényleg nem sétálhatsz el. Szükségem van rád, mert ha megteszed lehet rosszabbra fordul az állapotom."

"Rosszabbra? Mit jelent ez?" – kérdezte keresztbe feküdve az ágyamon.

"Mikor terrorizáltak az előző iskolában, beteg lettem. Órákon át csak bámultam a falat és azon gondolkodtam, hogy vessek véget az életemnek. Néha sikoltozni, törni—zuzni szoktam. És ennek a küszöbén állok. Szóval szeretném, ha velem maradnál akkor is, ha utálsz. Szükségem van rád."

"Mindig itt leszek neked, szeretlek!" – és gyengéden megcsókolt.

Ott maradt velem, simogatta a hajamat, szorosan ölelt és a fülembe suttogott dalokat énekelt.

Miután hazament, azon gondolkodtam apának milyen lehet az éjszakája.