Egy hősre várok {FORDÍTÁS} /Befejezett/

17.rész

Harry

Egy kórházi ágyon ébredtem. Fájt a fejem és semmire sem emlékeztem. Louis az ágyam mellett ült egy széken. Ki volt sírva a szeme.

"Louis..."– suttogtam.

Odajött hozzám.

"Harry jól vagy?"— fogta meg a kezemet.

"Igen, de nagyon fáj a fejem és nem emlékszem miért vagyok itt!"

Louis arca félelmet sugárzott.

"Nem hiszem, hogy tudok róla beszélni. Anyukád elment apukádat megkeresni. Tudod mi történt apukáddal?"

"Persze hogy is felejthetném el6" —csikorgattam a fogaimat.

"Szükséged van valamire? Egy kis víz?"

"Igen az jó lenne!"

"Megyek hozok."— és már el is tűnt. Én megpróbáltam kitalálni mi is történhetett.

Louis

Ahogy kiléptem a folyosóra Harry anyja és apja megölelt.

"Felébredt?"

"Igen de nem emlékszik semmire, hogy miért van itt, mi történt és nem hiszem hogy el kellene mondani neki, hacsak nem akarunk még egy ilyen tragédiát."

"Tényleg azt hittem jobban van. Nem voltak sikoltozó rohamai!"

Bűntudatom lett. Harry mentálisan és érzelmileg is instabil. El kellett volna mondanom, hogy volt sikoltozó rohama.

"De volt két napja mikor meglátogatta az apját, utána sikoltozott a kocsiban. Lenyugtattam, nem tudtam hogy ennek hosszú távú hatásai lesznek."

"Ó Louis, semmi baj, nekem kellett volna beszélni róla, hogy ilyen előfordulhat. Szeretném megköszönni hogy hívtad a rendőröket és hogy ide hoztad. Elmentem meglátogatni a nagyit erre a fiam öngyilkos lesz. Nem tudom mit mondjak!"

"Shh. Harry az ajtó mellett van, meg meghallja."

"Bemehetünk hozzá?"

"Persze, hozok neki egy kis vizet."— és sietve elmentem vizet keresni.

Harry

Valami  műsort néztem a tévében mikor Louis helyett a szüleim léptek be az ajtón. Intettem nekik.

"Hogy vagy fiam?" — kérdezte apa és leült mellém.

"Jól vagyok, csak nem emlékszem semmire, elmondjátok mi történt?"

"Sajnálom, de nem hiszem hogy ezt most kéne elmondanunk! Ok?"

"Úgy örülök, hogy jól vagy!" — mondta anya.

"Milyen nap van ma? Lemaradok az iskolában. Nem akarok hiányozni, így is sokat hiányoztam már."

"Hétfő, minden rendben, beszéltem a tanárokkal. A tanárok elfogjak küldeni a tanulnivalókat és a leckéket."

Érdekes ők tudják miért vagyok itt. Én nem. Jött Louis, kis kortyokba megittam a vizet. A fejem kezdett jobban lenni. Bejött egy nővér és Louis súgott neki valamit. Kaptam egy injekciót, Louis homlokon csókolt és már aludtam is.

Louis

Kint vártam a vároban míg felébredt. Mi lesz ha nem ébred fel? Mi lesz ha felébred és mindenre emlékezni fog és újra öngyilkos akar lenni? Harry szülei elmentek a kemoterápia. Remélem sikeres lesz.

Ismeretlen szemszög

Összehívtak egy gyűlést az iskolában. Nem tudtam mi folyik itt. Utálom a sulit.

"Most... – szólt az igazgató. — az a gondom, hogy bizonyos diákokat terrorizálnak. Egy diák, nem mondok nevet, tegnap majdnem öngyilkos lett a terrorizalas miatt! Egy másik diák nem mondok nevet, mentette meg az életét! A házához hajtott és hívta a rendőröket. Szerencsére életben van. Nemrég kaptam a szüleitől az információt. Nem tudom mi történt, de tényleg addig zaklatattok valakit míg ő öngyilkos akart lenni? Ez beteges! Nyomozást fogok indítani, hogy megtudjuk ki taszította ilyen mélyre a diákot. De ha személyesen jelentkezik akkor talán tudok tenni valamit az érdekében."

A nézőtér elsötétült. Rosszul éreztem magam. Tényleg ilyen mélyre süllyedt valaki?