Egy hősre várok {FORDÍTÁS} /Befejezett/

21.rész

4 évvel később

Harry

Megcsináltam! Ott voltam a diploma osztón, Louis a lelátón volt a szüleimmel.

Lindsey mellettem. Elkezdték sorolni a neveket, aztán akik mondani akartak valamit azok felre álltak. Oda léptem a mikrofonhoz.

"Helló mindenki barátok és családtagok. Hogy van mindenki ezen a szép napon? Vártam ezt a napot, mikor végre megkapom a diplomámat. Igen én!!
Mint azt sokan tudjátok nehéz időszakon mentem keresztül. Megtaláltam az első szerelmem. Összetörte a szívemet, de utána a legjobb szerelem lett.
Lindsey őszintén te is ott voltál mellettem jóban rosszban, ez így igaz.
Aztán mikor színt vallottam az ijesztő volt. Louis—sal ez nehéz volt. Aggódott hogy mások mit gondolnak. Végül félre tette a félelmét a kapcsolatunkért. Azóta őrülten szerelmesek vagyunk egymásba és mindenben támogatjuk egymást. Apánál tüdőrákot diagnosztizáltak, kemot kapott, meggyógyult. Most tünetmentes. Első éves voltam mikor megpróbáltam öngyilkos lenni. Örülök, hogy nem sikerült, akkor nem tudtam volna ezzel az osztályal felnőni. Ez az osztály nagyon tehetséges és örülök hogy benne lehettem. Ez egy nagyon rossz beszéd volt, köszönöm a figyelmet!" – mindenki nevetett.

Miután végeztünk mindenki a levegőbe dobta a kalapját. Ünnepelni kezdtünk. Magasabb és erősebb lettem. Louis azt mondta szép virággá váltam.

A szüleim és Louis megtalált a tömegben, kezdődhet a fényképezés. Lindsey–vel is csináltam fotót. Jó hogy Louis is eltudott jönni. Főiskolás és sokat tanul, keveset találkozunk. Néha segítek neki de nagyon okos. Lindsey is 18 lett és végre randizhatott Brandon—nal. Miután mindenki elment, komolyan elbeszélgettünk Louis—sal.

"Emlékszel, hogy az első évben azt ígértük, hogy összeházasodunk, ha már nem vagyunk gimisek? - bólintottam. – Azt hiszem nagyon nehéz lenne fenntartani a házasságot, ha mind a ketten más államban leszünk, úgyhogy házasság akkor ha végeztünk a főiskolával! "— mondta Louis.

Kicsit rosszul esett, de bólintottam.

"Igen ez egy jó ötlet, de akkor is együtt leszünk még ugye?"

"Hat persze! Be kéne menni az iskolába, tudod visszaemlékezni!" – végigsétáltunk a folyosón. Megtaláltuk a régi szekrényeinket, ott álltam előttük.

"Itt találkoztunk."

"Tudom."– és kinyitotta a szekrényem, a kombinációt még első éves koromban elmondtam neki. Egymás szekrényben tartottuk a holminkat, így is.

"Közelebb éreztük egymást!"

Mikor kinyitotta a szekrényt ott volt egy hatalmas poszter a fényképekkel, mint egy album.

"Lou ezt te csináltad?"– bólintott, mikor ránéztem térdre borult.

"Tudom, hogy halogatjuk a házasságot míg nem végzünk a főiskolával, de megakarom mutatni a világnak, hogy az enyém vagy, én pedig a tiéd és ezt csak egy modon tudom megtenni. Harold Edward Styles, hozzám jossz feleségül?"

Elkezdtem sírni, nem tudtam beszélni. Bólintottam, mire felhúzta a gyűrűt, felállt és megölelt. Egészen addig sírtam, míg haza nem mentünk. Mikor hazaértünk gyűrűkkel az ujjainkon csak két szót mondtam:

"Eljegyeztük egymást!"

"Gratulálok! Büszke vagyok rátok."

Középiskola jött és ment eljegyeztek. Minden olyan gyorsan történt. Imádom.

Vége.