Másnap visszamentem a suliba, remélem nem lesznek pletykák.
A buszon Lindsey mellett ültem, Brandon—ról beszélgettünk. Brandon—nal az utolsó korrepetálása lesz. Biztattam Lindsey, hogy van telefon, tudom, hogy hiányozni fog neki, de bármikor tudnak találkozni. De látni hogy szomorú.
Louis a szekrenyemnél várt, szorossan átölelt és megcsókolt. Ezen kucogtam.
Suli után Louis futott utánam.
"Mi a baj bébi?"— kérdeztem.
"Focimeccsem lesz ma. El tudsz jönni? Szeretném ha eljönnél."
"Persze, szólok a szüleimnek!"
Írtam nekik, azt írták rendben. Apa vizsgálatra megy és smsben elküldik az eredményt.
Én voltam az egyetlen a lelátón miközben Louis gyakorolt. Felnézett, hogy lássa ott vagyok e. Közben kaptam egy smst.
"Hol vagy?" — írta Lindsey.
"Louis focimeccsén gyere ide!"
"Ok. Pár perc, először ebédelnem kell."
Eltettem a telefont és Louist néztem. Napról napra jobban szeretem. Elkezdődött a meccs. Lindsey is megérkezett és a lelátó is megtelt.
"Izgatott vagy Louis miatt?"
"Igen utoljára akkor láttam játszani, amikor megcsókolt, az volt az első csókunk."– elég zavaros időszak volt emlékszem.
Két perccel a játék vége előtt döntetlen volt a meccs. Az utolsó percben már csak ide oda passzolgatták a labdát. Aztán Louis elkezdte vinni és az utolsó 5 másodpercben golt lőtt. Mi nyertünk. Louis ujjal mutogatott nekem
"Ez neked volt!"
A csapat ugrált és éljenzett. Louis nevét sikítottam. Oda rohantam, hogy beszéljek vele, de az edző már elkezdett beszélni.
Mikor Louis megpillantott, oda jött hozzám, Lindsey is oda jött, gratulált neki. Mikor mindketten ott álltak mellettem, jött egy sms.
Apa tünetmentes, mindenki örült. Végre boldog voltam.
CZYTASZ
Egy hősre várok {FORDÍTÁS} /Befejezett/
FanfictionHarry új diák az Oakwood középiskolában. Költözniük kellett, mivel a régi iskolában terrorizáltak és zaklatták a melegsége miatt. Elhatározta ebben az iskolában senki sem fogja tudni, hogy meleg de arra nem számít hogy az eggyel feljebb járó osztály...
