Little Bird

Hatodik

"Ahogy a kicsiny madár át repül valamennyi szín világán a tollaiba szívta azok színét

Egy gyönyörű, szivárvány színű madár lett.."

- Te meg mégis mit keresel itt? - fel háborodottan méregettem az ajtóban álló fiút. Bár sötét volt a szobában, de tökéletesen kivehető volt Pietro alakja, a folyosóról érkező gyér világítás miatt. Az ablakon át jövő éjszakai város fényei, varázsoltak misztikusnak tűnő fényeket a kék íriszeire ahogy ott állt egy szelet tortával.  

- Csak.. - mért végig szomorúan - ..hoztam egy kis tortát, hogy te se maradj ki a jóból.. és bocsánatot akartam kérni a múltkoriért.. - tette le finoman a tányért az asztalra. 

- Csak ennyi?

- És persze meg akartam magyarázni! - váltott harcias hangra. - Én csak...

- Hallgatlak! - ültem az ágy szélére össze font karokkal. - El epedek, hogy halljam az árulásod okát. - méregettem passzív-agresszívan.

- Nos-.. AÚÚ! - ez valahogy nem illet a kontextusba, de hogy is illhetett volna hiszen most verték vállon egy viperával (teleszkópos fém rúd aki nem hallott volna róla még; írói megjegyzés vége).

- MI A..!! - olyan hirtelen pattantam fel, mint egy bolha. A támadó öltönyt és egy fekete, műanyag maszkot viselt ami tökéletesen fedte az arcát és ezáltal kilétét is. Elemi rettegés fogott el, hiszen még sosem kellett küzdenem senkivel se. Az ellenfél pillanatok alatt léphetett be a szobába Pietro háta mögött, ezzel tökéletes takarásban közeledve..vaaagy teleportált, mert egyáltalán nem láttam bejönni. Jó belátom, inkább az előbbi lehetett..

Ahogy Pietro földet ért sűrűn átkozódva, de eszméleténél maradt. Szinte azonnal ragadta meg a támadó a kezem amint lehetőséget látott rá.

- Velem jössz! És vége ennek az idióta parádénak kis madár! - húzott maga után a kijárat felé. A hangja egyáltalán nem volt ismerős. Vagyis biztos nem Ale, pedig testalkatra hasonló.

- Még mit nem! - ragadta meg a másik karom Pietro hirtelen. Én eközben egy sikolyt se tudtam ki engedni a számon, nemhogy küzdeni. Mi a franc folyik itt most komolyan?! A viperával egy újabbat ütött Pietro-ra ezzel fel sértve az alsó ajkát és a jobb szemöldöke is fel repedt. Ezzel két eredménye lett cselekedetének. Míg Pietro újfent a padlón végezte immár vérző arccal, én addig egy pillanatra ki csúsztam a kezei közül és ezzel ő is a padlón végezte, ki használva az alkalmat másztam oda Pietrohoz amíg a pasi próbálta össze szedni magát a földről hiszen ezzel saját magának is sikeresen keresztbe tett és be verte a fejét a padlóba. Látva, hogy Pietro-val minden rendben és igyekszik eszméleténél maradni. Végre észbe kapva indultam meg a vipera felé mászva ami az eséstől a szoba túl feléig gurult. Pillanatok alatt ragadta meg a pasas a bokám, maga után húzva a padlón akár egy zsákot. Magához térve a sokkból kapott a kezemért.

Pi látva, hogy elég csekély esélye van ki rántani a keze közül. A dulakodás által padlót fogott torta tányérjáért ugrott, ezzel el engedve engem. Amint magához ragadta az üveg tányért, akár egy frizbit hajította a férfi feje felé teljes erejéből, aki már vígan húzott is volna tovább kifelé. 

CSATT! Darabokban hullott a tányér az eszméletlenül fekvő pasas lapockájára, aki pillanatok alatt esett pofára az ajtó és a rács között. Szinte még fel sem eszméltem, már meg jelentek az üveg szilánkok által a kis vérpatakok a fickó tarkóján. 

- Jól vagy? - ragadta meg vállaim Pietro mikor már nagy nehezen fel álltam, és kutató tekintettel kezdte vizslatni nos az egész lényem. Aggodalmas pillantással kutatott, bármiféle sérülés után rajtam.