Little Bird

Tizennegyedik

Reggel Pietro ölelő karjai fontak körül, ahogy a reggeli napfény próbált be törni a sötétítő függönyök résein át. Már fél kilenc és kezdek éhes lenni..viszont nem úgy tűnik Pi, mintha engedni akarna. Nagy nehezen át fordultam, hogy vele szemben lehessek és még a mozgolódásra se ébredt meg, hihetetlen! Egy kósza tincset arrébb tűrtem a szeme elől, majd ahogy húztam el a kezem, futólag végig simítottam az arc élén. Olyan békés, nyugodt arca van ilyenkor. Miután ki gyönyörködtem magam, össze szedtem minden bátorságom és egy egészen kicsit feljebb nyomva magam adtam neki egy apró csókot. Na jó, még egyet..éés még egyet. 

Ha lehetőségem lett volna rá, biztos fel sikoltok, de nem igazán hagyott rá időt. Egy másodperc tört része alatt ragadta meg a tarkóm fél kézzel, a másikkal pedig a hátamat támasztva. Így kerekedett fölém újra, egy hatalmas csókot adva. Kezd deja vu érzésem lenni.. 

Attól függetlenül, hogy rettentő fáradt volt a szeme, mégis hatalmas mosoly terült el az arcán ahogy fentről nézett rám. 

- Jó reggelt, Csipkerózsika! - vigyorodtam el én is némi pirulással küzdve. Finom csókot adott, majd el távolodva újra el mosolyodott és folytatta a csók özönt főleg a nyakamra szórva. Lényegében ahol ért..

- Jó reggelt, Tökmag! - éppen össze érintette az orrhegyünk, amikor egy női hang szakította félbe a reggeli turbékolást.

- Ms Lujza! Mr Rogers már várja magát, az edző teremben! - hallatta hangját Péntek. 

- Ezt nem hiszem el..máris el rabol az őskövület?! - temette arcát a melleim közé, amitől némiképp lángra kapott az arcom. 

- Hülye! Mit csinálsz?! - nevettem fel idegesen kissé.

- Most komolyan? - nézett fel az ikrek közül. - Este el juttattalak a csúcsra, de a melleidhez nem nyúlhatok?! - temetkezett vissza hatalmas sóhajtással. 

- Ms Lujza..

- Fél óra és megyek Péntek! Még rendbe szedem magam. - egy gyors mozdulattal Pietro fölé kerekedtem a hasára ülve. 

- Öhm..kicsit lejjebb ha kérhetem! - nézett fel rám kis kutya szemekkel kérlelve. 

- Hihetetlen vagy! - másztam le róla és az ágyról is, a fürdő felé indulva, egy forró zuhany reményében.

-----------------------------------------------------------------   

Mire ki jöttem a fürdőszobából Pietro-nak már hűlt helye volt csupán. Csak úgy le lépett..szép!

Meg fordult a fejemben, hogy valami ilyesmi fog bekövetkezni amikor ki jövök..de azért reméltem, hogy meg vár és el kísér a Kapitányhoz. Azért jól esett volna a támogatása ma is. Mindegy már, kezdjünk öltözni inkább. Majd később elkapom ezért még a fülét..ugrásból. Fantázia dúsan öltöztem fel pillanatok alatt, egy lazább, halvány lila trikó és persze a fehér legging meg a csupasz talpam. Rendben oké..melegszik amúgy is ott kint az idő, de hogy ilyen meleg legyen itt folyton?! Kegyetlen..ezt csak mezítláb lehet orvosolni!

A konyhán és nappalin át haladva senkit nem találtam se út közben, se ott, így fel kapva egy almát siettem tovább a lift felé. Steve már unalmában nagy erőkkel pusztított egy box zsákot, amikor be toppantam az edzőterembe. Őszintén féltem meg szólítani nehogy én is kapjak egyet a zsák után. Több mint idegesnek tűnt, finoman szólva is. Minden bátorságom össze kellett szednem a megszólaláshoz.

- Öm..Steve..Kapitány! - szóltam a lehető legbátortalanabbul. A várttal ellentétben barátságos mosollyal fordult felém, némileg le izzadva és lihegve. A rossz gondolatok amik a dühöt kiválthatták belőle, még ott csillogtak a szemében.