Little Bird

Tizenhetedik

Kellemes kis otthonuk van, az már biztos. Nem is vacsorára hívott, hiszen az egész délutánt náluk töltöttem. Aranyos kis felesége Amy, és két csibész (tőlem egy-két évvel fiatalabb) fiai Jay és Mark. Vacsora után marasztaltak, jogosan hiszen nem tudtam volna hol aludni, esetleg egy hideg padon. Fel ajánlották, hogy vacsora előtt délután, egy DNS tesztet végezhetnénk Edward-dal, hogy biztos én vagyok-e az eltűnt rokon.  

A délután folyamán kiderült, hogy nagyon nagy eséllyel én lehetek az eltűnt baba akit Nia-nak neveztek el. Nia Lawrence..nem gondoltam volna, hogy így hívnak igazából. Halványan pár részletet is el mondott szüleim haláláról. Az otthonukban törtek rájuk amikor én még csak 3 hónapos voltam..le lőtték őket, a házat pedig fel dúlták teljesen, hasonlók nyomai után kutatva. Edward - mint meg tudtam így hívják a nagybátyám - meg ígérte vacsora közben, hogy holnap el visz Clougha Pike-hoz, mert ő is kíváncsi miért jelölte bátyja meg ezt a pontot. 

Másnap reggel épp újonnan meg ismert rokonaimmal reggeliztem, amikor meg csörrent Edward mobilja. 

- Halló? - pár másodperc csönd - Igen, adom. Téged keresnek! - nyújtotta felém a készüléket. Két lehetséges hívom van..vagy a csapatból fogja mindjárt valaki, le ordítani a hajam vagy valaki a múltamból, gondolok itt Ale-ra vagy Orlov-ra...

- Igen? - emeltem fülemhez a mobilt. 

- ELMENT AZ ESZED?! - ordította Natasha. Őszintén nem tudom, hogy rémülhettem meg ennyire, de ki nyomtam. Egy gyors mozdulattal vissza is adtam tulajdonosának.

- Téves, ha még egyszer hív ez a szám, akkor kérlek nyomd ki! - tömtem tovább a rántottát a fejembe. Majd újra meg csörrent a mobil.

- Ó, nyugi ez munka lesz! Halló? Igen, rögtön megyek! - tette le. - Rettentően sajnálom Nia, de nem tudlak el kísérni a hegyre..

- Majd mi el kísérünk! - ajánlkoztak unokatesóim lelkesen. 

- Nem, és nem! - csapta tarkón mindkettőt Amy. - Titeket vár a suli! 

- Útba igazítást ha kapok, akkor nem lesz baj, szerintem! 

----------------------------------------------------------------------------

Már vagy fél órája, el indultam Lawrence-éktől. Amy csomagolt nekem vagy 10 szendvicset és egy liter vizet is. Egy kicsit plusz súly, de még fél úton se járok, szóval nagyjából délre leszek a felénél, vagyis a város határnál. Szerencse így is, hogy Edward el tudott vinni munkába menet Lancaster-ig. 

Ebéd után, már a mezők és erdők váltották fel a házakat és utakat. Szép és békés, tökéletes! 

Ide értem...nincs itt semmi! Pedig ez van kijelölve! 

- Francba... - lendítettem mérgemben a lábammal a föld felett, ezzel fel fedve egy fa táblát ami egy nyílt formázva mutatott az erdős rész felé. - Hát jó - nézzük mi lesz ott..

Amint be értem a mezőről a fák közé, kezdett ismerős lenni hely. A naplót elő véve lapoztam oda, ahol a ház képe van. Pár méterrel odébb meg is találtam..a romjait. Ablakok és ajtók, csak mint a bútorok nem voltak bent. Csupán kosz és néhány falevél. El keseredetten dőltem egyik belső falának ami még épnek mondható talán. 

- Tudtuk, hogy itt leszel, kismadár.. - hallottam meg Ale hangját.

---------------------------------------------------------------

 Pietro:

- Itt sincs! - rohantam be a nappaliba. Reggelre Lulu köddé vált, minden egyes irodát, szobát és helyiséget át kutattunk, de semmi! Kétségbeesetten túrtam hajamba..hisz erről én tehetek egyes-egyedül! Ha kedvesebb vagyok vele és meg hallgatom..