Little Bird

Ötödik

"A kicsiny madár minden szín egén átsuhan

A mosoly sárgáján, a pirult arc rózsaszínjén, a könnyek kékjén.."

- Azt hittem bízhatok benned! - hagytam faképnél Pietro-t a liftből kiszállva. - Görény... - töröltem le egy könnycseppet ami a dühtől bújt elő. Éreztem ahogy a pulcsim ujja után kap, de egy ideges rántással ki rántottam az ujjai közül az anyagot. 

- Lulu.. - szólt utánam elesetten. De mit érdekelt ez engem, éles kanyarral vettem be a szobám be csapva a rácsot.

Az egész folyosó csengett a fémtől. Nem akartam el hinni, hogy ilyen könnyelmű idióta voltam, hogy kisétáltam vele innen..lehet ez volt a terve végig? Hogy engem meg szívasson.. 

Talán álomba sírhattam magam, mert Tasha finom rázogatására riadtam fel. Miután fel fogtam hol vagyok, már Ő is meg mert szólalni bízva abban, hogy fel is fogom amit mond. 

- Ez meg mégis mi volt ma? Fury magából ki kelve ordibált az ikrekkel amikor vissza értünk. És minket is felelősségre próbált vonni, de Steve le állította és az ikrek szapulásában is.

- Pietro... - nyögtem könnybe lábadt szemmel. - Körbe vezetett, mert azt hitte nem fogja senki se meg tudni. De aztán amikor kérdőre vont minket Fury akkor már rám kente az egészet, hogy én akartam ki jönni és Ők szóltak, hogy ne! - markoltam dühösen a takarómba. - Sose fogok meg bocsájtani neki! Sose! 

- Jaj, kis cicám.. - ült mellém szorosan át ölelve, gyengéden simogatva a hátamra lógó hajam. Egészen addig voltunk így, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy már ki sírtam magamból az összes bánatom. 

- Idővel biztos rendezitek soraitokat. Nézd a jó oldalát a dolognak! Fury veled nem kiabált. - törölte le a könnyektől maszatos arcom hüvelyk ujjával.

- Eddig! - ráncoltam a gondolatra homlokom. 

- Figyelj.. - mély levegőt vett - Ne vedd készpénznek amit most mondok, de meg próbálhatom ki lobbizni Nick-nél, hogy jövő héten ki jöhess innen. A nyakamat teszem rá, hogy már jobb kedve van Steve jelentése után, hisz sikeres akciót hajtottunk végre! Holnap reggel első dolgom lesz oda menni.

- Remélem sikerül, bár Wanda tuti meg utált ezután engem.. - pillantottam a könyv kupacra futólag, majd tekintettem meg állapodott az ölemben tartott kezeimen. 

- Rád nem, de Pietro-hoz hozzá vágta a cipőjét miután Fury távozott. - ha azt akarta el érni ezzel, hogy el mosolyodjak akkor sikerült neki. Szinte már láttam magam előtt ahogy az a fekete tornacipő koppan Pietro hülye fején. A mosolyból ahogy Tasha-ra néztem, röhögés kerekedett felőle is. 

- Na de - törölgette könnyeit Tasha - Most már hagylak aludni. Jó éjt Aranyhaj! - ölelt meg futólag. 

- Jó éjt Tasha! - szóltam már a hátának mielőtt ki lépett volna a folyosóra. 

Egy kicsit már jobb kedvel és több reménnyel sikerült vissza aludnom. 

--------------------------------------------------------------------------------

Reggel a helyiség egyetlen hatalmas ablakából áradó napfényre ébredtem, hurrá ma már nem esik..és egy csipogásra. A csipogást átkozódás követte, majd meg szűnt az idegesítő hang. Kómás fejjel ültem fel szemeimet dörzsölve. 

- Bocsi nem akartalak fel ébreszteni, de az órám még az otthoni menetrendre van beállítva, hogy ébresszen! - a szabadkozás irányába fordítottam fejem és résnyire nyitottam a szemeim.