"A színek keveredtek és keveredtek egymással, míg végül feketévé váltak.."
Hangos nyögéssel indult meg Pietro a ring felé, én viszont továbbra se tudtam mozdulni, mintha földbe gyökerezett volna mindkét lábam.
- Hachi, ring, te, most, Pietro-val! - lökött egyet rajtam Tasha, majd még egyet és még egyet amíg a ring aljához nem értem a taszigálástól. Mindeközben farkasszemet néztünk Pietro-val, aki lustán az egyik sarok oszlopára támaszkodva figyelt, hogyan visznek halni éppen felé. Mint aki tényleg a ki végzésére érkezett másztam fel mellé. Majd nagy nehezen fel szenvedtem magamra a box kesztyűket ő hanyagolta a kesztyűket, inkább meg elégedett a kezére kötött fáslikkal is. Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!...
- Vegyétek fel a kezdő állást! - hallottuk Steve felől az utasítást. Nagyot nyelve le utánoztam Pi mozdulatait, mivel fogalmam se volt, hogy eszik-e vagy iszák ezt a "kezdő állást". - Aki 5 másodpercig lent marad az a vesztes. Kezdhetitek!
Négy teljes kört tettünk meg tökéletes alakzatot rajzolva ezzel mindig, végig meredten figyelve mikor kezd a másik végre.
- Ó, Boze moj! Kezdjétek már el! - csapott a homlokára Nat.
Riadtan kaptam a kiáltására felé a fejem..de rossz ötlet volt! Amíg nem figyeltem, az a 2 másodperc erejéig, addig Pi orvul vállon rúgott, majd teljesen fel tüzelve várta az én ütésem.
- AÚ! - dörzsöltem meg a kesztyűvel.
- Majd meg gyógyítod! - á, szóval a régi Pietro-val van dolgom most már. Szóval szét akar verni..remek!
Már indította a következő rúgást amit sikeresen ki védtem, egyszerűen bele ütöttem a lábfejébe.
- Nem vagyok labda, hogy rugdoss! - támadtam rá fúriaként. Kész, elszállt az agyam és el pattant az el pattanni való..ha harc, hát legyen harc!
Ütést indítottam a feje felé el terelésképp, amikor rá harapva a csalira ki védte volna az ütést egy laza mozdulattal, de teljes erőből térdeltem ágyékon. Ki dülledő szemekkel, levegő után kapkodva, eset össze görnyedten.
- Övön aluli ütés érvényes? - kérdezte Tasha edző társától.
- Hát...nem hiszem! - együtt érzést véltem fel fedezni Steve hangjában és tekintetében, ahogy enyhén grimaszolva nézett a fiúra. - Pietro amint össze szedted magad, folytassátok!
Újabb nyögés jelezte, hogy még él és értette.
- Szerintem már meg van az 5 másodperc.. - nézte el bambulva testvérét a lány.
- De ez nem volt érvényes. - sóhajtott egy mélyet Steve.
Ágyékától végre el emelve kezeit támaszkodott fel a földről, még nagyobb haraggal a szemében, mint előbb. Résen kell lennem ha túl akarom élni! Újabb köröket le róttuk a ringben, majd egy fejem felé indított ütés kivédése után, kaptam a bosszút...hatalmasat boxolt a jobb mellemre, pár másodpercig csillagokat láttam és nem, nem a csillagsávos katonától..
- Na szóval, az van srácok, hogy ér tanulni egymástól, DE nem ilyet! Ne bántsátok egymás elsődleges és másodlagos nemi jellegeit! - kiáltott felénk Tasha.
- Mit izélsz, ami nincs az nem fájhat! - sisteregte felém Pietro.
Fájt, de milliárdszor gyorsabban tértem magamhoz, mint ő.
- Cáfolnám - löktük egymást a ring két ellentétes irányába, újra róva a köröket. - Ha ez igaz akkor te miért fetrengtél előbb a padlón?!
VOCÊ ESTÁ LENDO
Little Bird
Fanfic"Érezted már magányosnak magad? Nem, nem az egyedüllétre gondolok. Amikor sok ember van körülötted, de mégis fojtogat a magány. Bele kapaszkodsz minden kedves és jó emberbe, akik csak egy halvány mosollyal is meg ajándékoztak... Ezek azok az érzések...