Little Bird

Tizenharmadik 16+

"A kismadár szárnyai újra hófehérek lettek és ismét a meg-meg újuló égen szárnyalhatott!"

Már dél is elmúlt amikor meg ébredtem végre, tekintettem viszont egy földön heverő dolog foglalkoztatta csak. A szivárvány madár könyve, amit a földre tettem mivel hiába volt már bőven hajnal amikor ágyba kerültem, Pietro miatt nem tudtam el aludni. Muszáj volt le kötnöm magam valamivel, jelen esetben a régi könyvemmel. Hogyha már tegnap meg látogattak azok akiktől kaptam.. Tényleg! A láthatatlanság! A Kapi már biztos fent van, bár tény Pi-nek azt mondtam, hogy hallgasson erről, de csak nem lesz baj belőle, ha elmondom, hogy tegnap kik jártak itt, nem?

Egy gyors fürdés után magamra kaptam valami kényelmes ruhát, ami ez esetben a szokásos össze állításom volt. Egy bő vékony hosszú ujjú felső és egy cicanadrág, természetesen mezítláb. Éppen hogy el indultam sebes léptekkel a kihalt folyosón, amikor egy gyenge fuvallat csapott meg majd kezdett okozója mellettem lépkedni ügyelve, hogy a tempómat tartsa.

- Mond csak te engem vártál, vagy erre akadt dolgod? - fel se kellett néznem az égi meszelőre, hogy tudjam, hogy éppen engem bámul vigyorral a képén.

- Maradjon az én titkom! - lépkedett még pár métert, majd egy gyors mozdulattal a falhoz szorított.

- Mi a! - ennyit tudtam csak ki nyögni a sokktól.

- A Kapitányhoz mész, nem? - nézett rám komolyan. A vesémbe lát ez a srác..

- És akkor?

- Csak gondolj bele, ha elmondod neki a tegnapi látogatóidat...inkább ne, kérlek! Nem járnál jól. - osztotta meg aggodalmait, enyhe pánikkal a szemében.

- Akkor mit csináljak, Pi? Tartsam titokban az új képességem?!

- Nem ezt mondtam.. - nézett rám komisz vigyorral. - Csak arra akartam célozni, hogy ne minden részletében mond el a sztorit. - engedte le jobb kezét a falról támasztva, ezzel még mindig a ballal támaszkodva a fejem mellett.

- Hát mit mondjak? Hogy csak úgy láthatatlan lettem?!

- Mond azt, hogy.. - gondolkozott el egy percre. Hogy milyen gyönyörű vonásai vannak..akarom mondani.. - Mondjuk, hogy nézelődtél a tetőn, ami igaz is és majdnem le estél, mert megijedtél egy fel röppenő galamb csordától (XD)...ééés láthatatlanná váltál! Hiszen ha vissza gondolok, mintha a rémülettől tűntél volna el.

- És te pont láttad..vagyis, hogy pont nem láttad!

- Igen! Ha így el mondod nem fog gyanút a vénség!

- Ez tök jó, már csak egy baj van..

- Mi? - lohadt le a lelkesedése.

- Hogy nem tudok hazudni! - hitetlenkedve nézett le rám. - Eddig nem volt szükségem rá..

- Akkor majd mondom én! Gyere! - lelkesedett fel újra, majd fogta meg a kezem finoman, de határozottan és kezdett húzni maga után. Lángoló arccal néztem fel rá ahogy futó lépésben sietett velem a lift felé. Tényleg segít?! Bár be kell látnom igaza van. Ha elmondanám úgy ahogy történt lehet ki tennék a szűröm, még ha ezt esélytelennek is látta tegnap Ale.

Halk csengéssel zárult a lift ajtó. Egy másodperc se tellett el, Pi kihasználva, hogy fogja a kezem perdített az ölelésébe. Akaratlanul is eszembe jutottak az éjszaka történtek és a finom kis szájra puszi, amit kért a hallgatásért cserébe. Ha lehet még vörösebb lett az arcom, az emlékek hatására. Szinte szomjaztam egy újabb pusziért, de hogy érjem el, hogy adjon egyet. Bár nem is biztos, hogy valaha szabadulni akarok az öleléséből olyan meg nyugtató ahogy körbe ölel, és ez az illat megint, olyan bódító.. Még egy csengés jelezte, hogy az edző terem szintjén vagyunk már. Egy kicsit még tartott a kezei közt, majd finoman el távolodva nézett le rám.