Little Bird

Tizenkilencedik

- Figyelj..egy jó tanács - bújt szórósan hozzám Wanda, úgy súgta. - Ne mutasd, hogy fáj! Később majd ki heréljük a bátyám, de addig is nevess! Saját érdekedből mondom.. - nézett a kis csapatra akik, mint éhes hiénák a vérszagra, úgy jöttek a ki sült palacsinták és gofrik illatára egyre közelebb. Próbáltam meg fogadni a jó tanácsot, mert én is tudtam, hogy ezt kéne tennem, de akkor is nehéz volt a gondtalant játszanom..

- Lulu! - lépett elém Pietro, a lánnyal a nyomában. - Ő itt, Gwendolyn Adams! Ha minden igaz, Nat gyakornoka lesz. Gondolom Wanda már mindent el mondott szóval.. - lépett mellém, hogy pár palacsintát a tányérjára pakoljon. Bár közben meg fogta a vállam és nyomott futólag egy puszit a homlokomra, ez ebben a pillanatban édes kevésnek éreztem Gwendolyn jeges tekintetének középpontjában.

- Én Lujza vagyok! Bár ezt már gondolom említették-..

- Senki nem említett! - vágott szavamba, ridegen. Kész..most haltam meg teljesen! Reakciónak mégis csak ennyit sikerült ki csikarnom magamból: 

- Ó.. - és ha ez nem lenne elég a csapat át néz rajtam..csúcs. Egyedül Wanda felől érzem azt, hogy emberszámba vesz. Esküszöm mindjárt vissza megyek az erdőbe! És viszem magammal Pitypangot és Wanda-t.. Tényleg Pitypang! Reggelit kéne vinnem neki! 

A hűtőhöz lépve a legalsó fiókból, elő szedtem egy nagy darab húst és egy fém tálba téve, indultam vissza a szobámba. 

- Nem lesz az egy kicsit nyers reggelinek, Lulu kedves? - poénkodott a hátam mögül Tony. Mindenki hangos hahotában ki törve görnyedezett. Még csak nem is vicces..

- A farkasnak viszem.. - néztem végig meg szeppenve a bandán, akik könnyeik törölgetve nevettek még mindig fel néha. 

- Farkas?! - kerekedtek ki Stark szemei. - Hol?

- A szobámban.. - válaszoltam egyre bátortalanabbul, a rám irányuló figyelem középpontjában. 

- Te hoztál egy farkast, egy vad állatot az ÉN tornyomba? New York közepére? - döbbent csönd. - Szabadulj meg tőle még ma! - kortyolt bele a kávéjába, majd fel állva az asztaltól indult meg a liftek felé. - Vagy vele együtt mész! - tette még hozzá mielőtt el tűnt volna a lift fülkében. 

Akár egy nyúl a reflektor fényben, úgy álltam le dermedve nézve a férfi után. Hogy mondhat ilyet?! Könnyeim nyeldekelve indultam meg a szobám felé. Indulatosan csaptam be az ajtót magam után. Szegény Pitypangot is fel ébresztve ezzel, bár közre játszhatott a hús szag is.

Le tettem elé a tálat, majd le ülve az ágyra, magam át ölelve kezdtem hangos zokogásba, nem érdekelt ki hallja csak ki akartam adni magamból minden fájdalmam. A legrosszabb, hogy most már Ale ajánlatával se élhetek ha ki tesznek...meg öltem..egy gyilkos vagyok! Egy ki cseszett, mocskos szaralak, aki meg ölte a nevelőjét..meg értem a többieket amiért át néztek rajtam. El szöktem, majd haza térve engedély nélkül vissza hoztam magammal egy vadállatot és közben még gyilkossá is váltam. Persze, hogy Gwendolyn-t rajongják körül rám ügyet sem vetve! Gwendolyn az ügyes, Gwendolyn a szép..!

- Ssss..nyugi! - ölelt át gyengéden valaki. - Szinte üvöltenek a gondolataid.. - kezdte simogatni a hajam Wanda. - Tényleg meg ölted? - kérdezte csendesen, egyáltalán nem kérdőre vonóan. Csupán érdeklődött. Szipogva bólintottam, majd még egy vékony kar pár ölelt magához másik oldalamról. 

- Nyugi kislány! Nem haragszik rád senki, Stark-kal pedig ne foglalkozz! Se ezzel a csajjal, el hiszed, hogy nem szimpi nekem se? - döntötte homlokát vállamnak Nat. - De az esti alakítása miatt, Fury úgy döntött, hogy kiváló kém válhatna belőle, ezért képezzem ki! Hogy rohadna meg, mindkettő ahol van..