Little Bird

Huszadik

Már vagy bő fél órája vissza jöttem a szobámba. A történteken gondolkodom, de nem jutok dűlőre..hiszen olyan könnyen el engedett. Ennyit ért Pietro összes tette és mondata, hogy aztán egy gyengéd lökéssel el eresszen amikor az ellenkezőjét kellett volna tennie..ha igazat mondott volna valaha is nekem. De ezek szerint csak várt amíg talál egy másik lányt..

Olyan szinten vagyok magam alatt, hogy még sírni sincs kedvem. Csak bámulom a nintendo-t amit még a legelején Pietro adott kölcsön, hogy befejezzem a játékot. Vissza viszem neki.

Hajnalodik lassacskán, így legalább senki sincs a folyosón, hogy össze fussak vele. A hatalmas ablakokon, kezd be törni a felhőkarcolók közül, a Nap első sugarai. Oda érve az ajtaja elé, egy másodperc erejéig el gondolkoztam, hogy be kopogjak-e. De ezt több okból el vetettem inkább. Egy: biztos alszik még, kettő: nem akarok vele találkozni..

Halkan koppant a műanyag, ahogy a padlóhoz ért. Amint álltam volna fel, ki nyílt az ajtaja és egy pár kék, kockás pizsamás láb jelent meg előttem. Ez nem sikerült..

Fel véve a földről a játék konzolt, álltam fel. A szemébe viszont nem néztem, az Isten legszebb kincséért sem. Egy határozott mozdulattal nyújtottam felé a tulajdonát. El venni mégse akarta.

- Ki játszottad? - kérdezte tárgyilagos hangsúllyal. Meg ráztam a fejem, továbbra is a lábfejét nézve. - Akkor vidd végig! - tolta vissza finoman a kezemben tartott játékot felém. - És tartsd meg nyugodtan. - végig hihetetlen lágysággal a hangjában beszélt hozzám. Mintha mi sem történt volna.

- De ez a tiéd! - kaptam rá dühösen tekintettem. - Nem akarom, hogy rád emlékeztessen.. - csuklott el a hangom. Eddig tartott, hogy erősnek próbáltam mutatni magam. 

- Hülye..együtt lakunk! Folyamatosan össze fogunk futni. - mutatott rá a nyilvánvalóra. - Ennyire dühös vagy rám? - emelte fel az államnál fogva a fejem. Nem válaszoltam, helyette könnyek kezdtek gyűlni a szememben. El kaptam volna a fejem, hogy ne lássa, de elég kitartóan fogott. Egy-két el is indult lefelé, amit ő könnyen le törölt hüvelyk ujjával. - Édes Istenem, Lulu! - rántott hirtelen ölelésébe. 

Bele telt egy kis időbe, míg én is követtem példáját és át nem öleltem derekát. Percek óta álltunk így, miközben csöndben folytak a könnyeim. Akaratomon kívül kezdett el a melegség terjedni szív tájékon, amikor el kezdte a hátamat simogatni.  

- Ó, bocs a zavarásért..tényleg! De kezdődik a reggeli edzés pár percen belül. - szívta fogát a kellemetlenkedésért Wanda. - Örülök, hogy ki békültetek! - indult meg futó lépésben a liftek felé.

Szó nélkül léptünk hátrébb, és bólintottunk aprót egymás szemébe nézve, halványan el mosolyodva. El van ásva a csata bárd! Örülök, hogy Wanda mondta ki és nem nekünk kellett. 

Ahogy el tűntem a folyosójáról, kezdtem a szobámig futni. Be érve, le tettem a nintendo-t az asztalomra a napló mellé. Gyors át öltözés edző ruhákba és haj össze fogás egy fonatba. Az edző cipőt egy lábon ugrálva kötöttem be már a folyosón haladva. Siettem, de mégis utolsóként toppantam be a terembe. Gwendolyn is itt van éljen..! És éppen valamiről diskurál Steve-vel. 

Pietro ahogy rám nézett, egy meg könnyebbült mosoly szökött az arcára és el indult felém, majd oda érve, állt mellém. 

- Egy kicsit féltem tőle, hogy nem jössz el. - lökött meg finoman könyökével. 

- Hát muszáj.. - néztem fel rá mosolyogva. - De most ne törd ki a bokám kérlek! - löktem viszont rajta könyökkel. Viszonozva egymás vigyorát, dőltem neki óvatosan karjának.