Little Bird

Tizennyolcadik

Pietro:

Lulu teljesen csupasz testét az alkony rózsaszínes fényei világították meg. K#rvára gyönyörű!  Szemeit mégse láthatom teljesen, mert le süti őket..pedig már úgy hiányoznak az édes pillantásai, hogy mindjárt bele pusztulok. Rá vetném magam, hogy magamhoz szorítsam, de a farkas amelyik éppen békésen üldögél a lába mellett..nos kicsit kedvemet szegi tőle! 

- Lulu! - viszont épségben van látszólag és ez a legfontosabb. Éreztem ahogy a hálától ami át járt, nem csak a mosolyomon látszik meg hanem a szemeimben is kezdenek már gyűlni a könnyek. Itt van előttem egészségesen, és egyben...és azt, hogy miért segg csupasz még rá érek meg kérdezni. - Tökmag.. - léptem felé, de a farkas is lépett felém. Rögtön meg torpantam. Már éppen nyitotta volna a száját, hogy megszólaljon végre, amikor egy puska dörrenés hangzott fel és egy ijedt nyűszítés. 

- NE! - roskadt a meg lőtt farkas mellé, rémülten át ölelve annak vérző testét. Másodpercek alatt ki ütöttem egy kék villanás alatt a támadót, aki egy vadász volt csak..ne értsétek félre, nem öltem meg, csak el ájult.

- Lu.. - rogytam mellé át ölelve hiszen biztos fázik így. Legnagyobb meg lepetésemre meleg volt a kis teste. Meleg és puha és..jó ég, koncentrálj! - Hé! - söpörtem félre arcából pár tincset hátra. Patakokban folytak a könnyei. Majd bele túrva a farkas rézszínű bundájába, fel ragyogtak kezei körül az arany indák. 

- Ne, ne, ne.... - mantrázta kétségbeesve. Sajnálva figyeltem, hiszen nem akart működni. Fejét hátra hajtva csukott szemmel, szívta be élesen a levegőt orrán. Az arany fény ezzel együtt nőtt körülöttünk. Ahogy ki nyitotta szemeit, úgy halványodott a fény is míg végül ki hunyt. Várakozás teljesen nézve az állatot, bújt végre hozzám. Nehézkesen, de meg mozdult. Kék szemét ránk emelve ugrott Lulu-nak és kezdte nyalni az arcát. - Jól van, jól van! - nagy nehezen le lökte a farkast magáról. Majd fel állva, szegezte le megint tekintetét a földre. 

- Lulu! - emeltem fel állánál fogva fejét. - Mi volt ez?  Ez az egész? 

- Hosszú lenne most elmesélni.. 

- Jól van, akkor később elmeséled, de most vissza kell mennünk a többiekhez! - vettem le beszéd közben a pulcsim, és adtam rá. Fel húzva a cipzárt meg kellett állapítanom, hogy akár kis estéjinek is megfelelne neki. El mosolyodva ezen, kaptam ölbe és rohantam vissza a géphez, ahol már mindenki várt ránk. 

Nem tudom miből van ez a farkas, de éppen hogy egy kicsit le maradva ért be engem. Remek..Jön velünk..

-------------------------------------------------------------

Lulu: 

Rettentően szégyelltem magam, és nem is feltétlen csak a pucérságom miatt..

Nat-et miattam meg lőtték, mert felelőtlen, hülye gyerek voltam! Erre a felismerésre zokogva estem össze a gépen. Pietro és Nat is mellém térdelt, de szégyelltem magam, a szemükbe is alig bírtam nézni.

- Lulu! Ide figyelj, jól vagyok! Tudod mi ez? Ez csak egy karcolás! - fogta meg az állam, hogy rá nézzek. - Azt hiszed nem éltem túl, rosszabb helyzeteket már? - nevette el magát, vagyis próbálta, de fájdalmas grimaszba torzult az arca. - Mindentől független azért... - intett fejével sebesült válla felé, egy mosoly kíséretében. Értettem mire gondol, elő is hívtam arany indáim, miközben lassan fel szálltunk. 

- Ez a táska gondolom a tiéd. - tette le mellém Steve a hátizsákot. 

- Igen..köszönöm! - mosolyodtam el halványan. - És köszönöm, hogy ennyi áldozatot hoztatok értem! - hajtottam le fejem, és kezdtem a farkas füle tövét vakargatni fél kézzel.