Egyiptom Macskái és az Aranysárkány Rend III. - IV. 🌕🐈 (18+)

Irány Dél!

„A Délvidék kifejezést az egyiptomiak egyöntetűen használták a birodalmuktól délre, a Nílus eredésével egy vonalban elterülő szavannás tájra, s az azt még délebben szegélyező esőerdő térségére."

„A Peremvidék az a szavanna és az esőerő határvidéke. Páran nedves erdőnek nevezik."

Hathor napján magasan járt, már túljutott zenitjén a ragyogó napkorong Théba szikrázóan kék egén. A kora délutáni hőségben megfogyatkoztak a járókelők az utcákon, s az árusok sárga- és narancsszínű házak közé felhúzott standjaik sátrának hűvösébe húzódtak. Egy piros tunikát viselő, sportosabb alkatú fiatal lány száguldott keresztül a Nappiac elnéptelenedett sétányán, nyomában egy nyúlánk, fekete kutya vágtatott.

– Gyerünk, Anu! – kiáltott oda hű társának Sitara. Az eb hosszú, hegyes füleit élelmesen hegyezte, lelkes lihegése közepette rózsaszín nyelve mosolygós pofájára tapadt. – A végén még itt hagynak, és akkor vághatunk keresztül a déli papiruszsás ültetvényen, hogy beérjük a hajót! Gyalog napok alatt sem érünk a Délvidékre! – A kutya nyelvét vissza ügyeskedve szájába helyeslő vakkantással jelezte, hogy egyetért gazdájával, majd korábbi módon lihegve loholt tovább. – Igen, meleg van, Anukám, de majd csobbanunk egyet a folyóban! – Az eb vidám, cinkos vakkantást hallatott.

A Délvidék kifejezést az egyiptomiak egyöntetűen használták a birodalmuktól délre, a Nílus eredésével egy vonalban elterülő szavannás tájra, s az azt még délebben szegélyező esőerdő térségére. Ezt a vidéket különféle, javarészt alakváltók által irányított törzsek uralták, mind saját területüket felügyelve. A fejedelmi réteg alakváltói többnyire leopárdok és oroszlánok közül kerültek ki, bár akadt néhány sólyomvérűek által kormányzott törzs is a szavanna keletibb, hegységekkel csipkézett felében. Dél királyai, ahogy a délvidéki törzsfőnökök nevezték magukat, ugyan elfogadták az egyiptomi uralkodókat végső hatalomként, ám népeiket saját belátásuk szerint szabályozták. Kis mértékben kereskedtek Egyiptommal, főleg trópusi eledeleket és esőerdői fát szállítottak a birodalomba, amiért cserébe a piacok teljes kínálatából válogattak. Teliholdkor pedig szívesen fogadták a vad szavannára ellátogató egyiptomi macskarisztokráciát.

A hercegnő és kutyája hamarosan Napsétány, s egyben az azt magába foglaló nap-negyed végéhez érkeztek. A térköves út itt némi holttér után a palota-negyed nyugati felének előkelő villái között húzódó díszes térként folytatódott tovább. Az elnyúló placcon végigszaladva már meg is pillantották a városon keresztülívelő folyó türkizkék tükrét. A lágyan fodrozódó Níluson több díszes korlátú, domború kőhíd ívelt át, mely alatt egy hajó is kényelmesen átsiklott. A folyó szemközti, keleti partján pedig ott terpeszkedett, gigantikus méltóságában, a magasztos királyi palota. Sitara és Anu az éppen útjukba eső legszélesebb hídon robogtak keresztül, s egy éles jobb kanyarral a palota saját, világos kőtömbökből épített kikötője felé vették az irányt, mely szintén a Nílus keleti partján volt kialakítva.

A tükörsima felületűre csiszolt dokkok márvány cölöpjeihez kikötve ringatózott a vízen a díszes, felkunkorított orrú uralkodói csónak. Sötét, gondosan pácolt ébenfa léceire színes, isteni szimbólumokat, szkarabeuszbogarat, ureusz kígyót, bikaszarvak közé fogott napkorongot festettek, aranyló festékkel macskákat és égitesteket jelölő hireoglifákat írtak. A fedélzetre a palánk egy megnyitható részére fektetett hosszú, széles fadeszka vezetett. A macskarisztokrácia mostanra maradéktalanul feljutott a fedélzetre. A hajón giccses, nemesi öltözetek színes kavalkádja mozgolódott izgatottan, barna és fahéj színű arcokon sárga és arany macskaszemek villantak. A dokkokon egy maréknyi sakálvérű és harcos palotaőr tartózkodott, akik a hajóra való feljutást ellenőrizték, ám már készültek felszedni a pallót, hogy a nemesek kihajózhassanak.