Egyiptom Macskái és az Aranysárkány Rend III. - IV. 🌕🐈 (18+)

Sobek napi konfliktus

„Ha nem érti meg, miért tetted, amit tettél, nem érdemli meg a sajnálatod."

„Az idő úgyis megmutatja, ha más út rendeltetett neked."

„Ha nincs itt a macska, cincognak az egerek!"

„A fajgyűlölet az gyűlölet, októl függetlenül aljas dolog."

Egyre magasabbra kúszott a reggeli Nap a Théba városát ölelő azúrkék égen. Írisz mély sóhajjal lépett az utcára a Szekhemré házból egy Irénétől kölcsön kapott mentazöld, ujjatlan ruhában, melyre még felkanyarintotta királykék köpenyét, majd lendületesen vette az irányt a Naptemplom felé.

Mahado, mivel Antef kérését figyelmen kívül hagyva nem kereste fel, nem jelent meg este a vacsoránál, amit Iréne enyhén szólva kifogásolt, ám Írisz végül templomi teendőire hivatkozva megúszta a további letolásokat. Nailah és Tygaar nagyon marasztalták éjszakára, amibe egész könnyen belement, ugyanis nem volt kedve Kesi és Kamilah megjegyzéseit hallgatni délutáni lovagjáról, aki akkor épp oroszlán alakban portyázott a nyugati szavannán. Másrészről, Adom is hatásosan elérte, hogy kevesebb kedve legyen varázserő nélkül sétálni éjjel a városban.

Mostanra szerencsére, lassan, de kezdtek újra feltöltődni asztrális energia tartalékjai. Egy térugrást még nem kockáztatott volna meg, ám egy támadóval már úgy vélte, eredményesen elbánhatna. Azok után, ami előző este Adommal közöttük történt legalább annyira izgatottan készült a mai nap papi teendőire, mint amennyire elbizonytalanodott. Mi van, ha félreértelmezett valamit, és Adom már el is vitte Bászthotepnek az iratot? Talán ostobaság volt megbíznia benne?

Befordult a mellékutcába, ahonnét a sekrestye nyílt, és ahogy lenni szokott, pont Adomon és Latifot pillantotta meg a vele ellentétes északi irányból közeledni. Ők már mindketten papi palástjaikat viselték, Latif feltűnő arany-narancs, Adom arany-lila-fekete öltözéke könnyen magukra vonta a járókelők figyelmét. Ahogy egymáshoz közeledtek, a főpap súgott valamit társa fülébe, aki először kissé meglepődött, végül engedelmesen bólintott.

– A Nap felkel! – köszöntötte a két férfi a mágusnőt, ahogy mind a feljáróhoz értek.

– A nép felemelkedik! – válaszolta Írisz. Latif ekkor összebólintott Adommal, s sebes léptekkel felsietett a lépcsőn, a főpapi személyeket magukra hagyva. Írisz is indult volna utána, de Adom megköszörülte a torkát, így bizonytalanul rákapta tekintetét.

– Beszéltél a fivéreddel? – kérdezte az új főpap.

– Még nem volt időm – rázta a fejét a főpapnő.

– Ő nem vacsorázott veletek?

– Ezúttal nem.

– Akkor délután beszélsz vele!

– Légy szíves, ne oszd be az időmet! Rá fogok kérdezni a jegyességre...

– Minél előbb meg kell tenned! Előbb utóbb összefutsz Bászthoteppel, ha nem a királynővel való találkozásodkor, akkor vallási ügyben, és akkor bizonyára rákérdez majd, hogy mi a helyzet az irattal, te pedig nem hazudhatsz. Még az is lehet, hogy ő maga állít be hozzánk hívatlanul. Ha akarunk valamit a helyzettel kezdeni, akkor előbb kell megvitatnunk, mi legyen, mint ő tudomást szerezne róla!

– Tisztában vagyok vele! Ha nem emlékeznél, ez volt az esti nagy dilemmám.

– Akkor délután!

– Sobek napja van, a hetedik nap – ellenkezett Írisz. – Ma a déli szertartás után tanácsadást tartunk a híveknek, amely során bármivel kapcsolatban kérdezhetnek, elfelejtetted volna?