Egyiptom Macskái és az Aranysárkány Rend III. - IV. 🌕🐈 (18+)

Közelgő telihold

„A telihold az alakváltók életében esszenciális dolog. (...) Ez az a természeti jelenség, amely valamennyire kiveszi az alakváltók kezéből az irányítást. Általában uralni tudják az átváltozást, s a tehetségesebbek az átmeneti alakot még egy harc erejéig is tartani képesek. Újhold éjszakáján azonban nem tudnak átalakulni és varázserejük is megcsappan, telihold éjszakáján pedig, bár erejük túlcsordul, amíg fent van a Hold, teljes állati alakban kell maradniuk."

Alkonyodott, ahogy Ámon-Ré süllyedő korongja narancsvörösre festette az eget, úgy váltak a városban lakó alakváltók a hamarosan feljövő telihold ígéretére egyre izgatottabbá. A szikla-negyed sólyomvérűi útnak indultak a meredek hegyoldalon, hogy a Hórusz-sziklák tetejéről szemlélhessék meg a varázslatos égitest felbukkanását. A Holdpiac kiürült, a hold-negyed macskavérűi felkeresték családtagjaikat, mások a Holdtemplom környékén gyűltek össze, de olyanok is akadtak, akik a várostól nyugatra húzódó szavannákat látogatták meg. A hold- és nyugati-negyed sakálvérűinek nagy része szintén a szavannát választotta a telihold elsöprő erejének köszöntéséül.

A mágikus aura közeledtével az Aranysárkány Rend központjában tartózkodó alakváltók is egyre türelmetlenebbé váltak. Mahado régi és új vezéreivel, s társtábornokával éppen az új tagok toborzásának lépéseit vitatta meg, amikor az egyre süllyedő napkorong az ő figyelmüket sem kerülhette el, a vöröses félhomályban ugyanis a tárgyalóteremben szükségessé vált némi pluszvilágítás bevezetése. Nia és Mosi kimérten az ablakhoz léptek, és komoly, ám leplezetlenül vágyakozó tekintettel néztek el a nyugati szavanna irányába, miközben Mahado egy intéssel meggyújtotta a falra erősített fáklyákat és a csillár gyertyáit. A macskavérűek kelletlenül fordultak vissza a szoba felé, Széth, Desta, Hu és Imina osztoztak szorongásukban.

– Nemsokára felkel a Hold – közölte Nia, s mivel a fecsegés nem volt szokása mindenki tisztában volt szavai súlyával. – Javaslom, folytassuk a megbeszélést holnap.

– A két hiányzó vezér témájáról még érdemes lenne szót ejteni – hozta fel Mahado. – Utána mehettek.

Nia egy morgással egybefűzött beletörődő sóhajtást hallatott, Mosi hasonlóképp, ám Széth ezúttal sem állt meg egy fájdalmas vonítást.

– Ön is tudja, Szekhemré tábornok, hogy ha egy épületben ér minket először a holdfény, az olyan száraz és természetellenes!

– Minél tovább nyafogsz, annál később fejezzük be! Nem, mintha én szívesen maradnék, de a Rend ereje nem törhet meg, és ehhez teljes vezetésre és tehetséges, új tagokra van szükség!

– Kitalálok három próbát! – vágta rá végül Mosi, hogy haladjanak. – Még korábban beszéltük a többiekkel, hogy e módon döntsünk a jelöltek között. Ekene és Sanura is elvégzik őket, és aki jobban teljesít, az lesz a társam!

– Felőlem rendben – bólintott Mahado, majd megerősítést várva Niára nézett, aki határozottan megismételte gesztusát. – A jelöltek megmérettetése bevált szokásunk. Davu?

– Hasonlót tervezek – biccentett a déli férfi –, ám én hét próbában gondolkozom a két jelöltemnek.

– Akármennyi lehet, de egy nap alatt intézzétek el! – döntötte el Mahado. – Nia?

– Nincs értelme tovább húzni – értette egyet a leopárdnő. – Ahogy ezt a gyűlést sem!

– Végre egyikőtök kimondta! – kiáltott fel megkönnyebbülve Desta, majd felizgulva Széthre nézett. – Na, kiugrunk a vadregénybe, partner?