Egyiptom Macskái és az Aranysárkány Rend III. - IV. 🌕🐈 (18+)

A pergamen

„A házasságon kívüli együttlét bűnös és az istenek szándéka ellen való cselekedet."

A nap-negyedben egyre nőtt a szürkület, az itt-ott elszórt fáklyákkal gyéren közvilágított utcákon egy királykék köpenybe burkolózó, kecses női sziluett haladt. A Naptemplom előtti tér és az épület maga, mely felé tartott, az aranyozott tűztartókban égő szapora lángoknak köszönhetően már jobban ki volt világítva. Írisz a térről induló mellékutcába fordult, majd a Naptemplom mögötti raktárként és irattárként használt, homokkőfalú melléképületnél állapodott meg. Elővette az erős bronzzárhoz tartozó kulcsot, mellyel csak a főbb papi személyek rendelkeztek, s benyitott a papirusz és pergamenillatú térbe.

Odabent sűrű sötétség uralkodott. Varázserő híján a bejárat melletti asztalon kitapogatott egy háromágú gyertyatartót, majd azt a bejárat két oldalán elhelyezett tűztartó lángjába lógatta, végül bezárta maga mögött az ajtót és kulcscsomóját kiálló szögre akasztotta. A gyertyákat maga előtt tartva indult az épületben sorakozó hosszú polcsorok irányába. Az imbolygó lángok fénye kísértetiesen vetült az irathalmazok és szertartási kellékek, köztük serlegek, gyertyatartók, istenszobrocskák és palástok végeláthatatlan soraira.

Néhány percnyi kutatás után meg is találta a keresett dokumentumot, mely hengerré tekerve hevert egy lapos dobozban. A kecskebőrből készült pergamen a gyakrabban használt papirusznál valamivel szívósabb volt és nehezebben szakadt. Írisz kivette, majd az egyik közeli írósasztalhoz vitte.

Meggyújtott még pár gyertyát a közelben, majd valamivel elfogadhatóbb látási viszonyokban kitekerve az asztalra helyezte azt. Megragadott egy strucctollat, s mártotta is volna az asztalra készített tintásüvegbe, hogy az irat kiemelt helyén átírja fivére nevét Adoméra, amikor... Jobban megszemlélve a szöveget valami felettébb érdekeset vett észre. Felsóhajtva ejtette vissza a tollat a tintába, s távolodott el jobban a pergamentől, hogy egészében is megszemlélje.

Akkor visszaemlékezett. Amikor néhány hónapja egy rövid szertartás keretében, a királynő, Bászthotep, Horumesz és az ő jelenlétében Sitara és Mahado aláírták az eljegyzési nyilatkozatot, azt nem papi személyekként tették. Sitara még nem volt papnő, és ezt a rangot odahamisítani nem tűnt az istenek szerint helyes cselekedetnek.

Mivel valamilyen titulust mégis csak illett odabiggyeszteni nevük mögé, legalábbis Bászthotep kicsit sem szerette volna, ha eljegyzésük egy egyszerű polgári eljegyzéshez válik hasonlatossá, így Sitara teljes neve mögé a hercegnő megnevezés került. Emlékezett, hogy Bászthotep ellenben ragaszkodott volna Mahado főpapi címéhez, ám Sitara közbekotyogott, hogy nem igazság, hogy neki két rangját is odaírják, neki pedig csak egyet, ezért Mahado kedvességből, teljes neve után egyedül tábornoki címét biggyesztette oda.

Ugyan mindkét eljegyzett neve és titulusa alatt kihagytak még egy sort, hogy majd, ha Sitarát felavatják, odaírják mindkét oldalra a főpapi, illetve főpapnői címet, ám egy üres sor jelenleg nem változtatott az istenek számára tett eskün, amely Sitara Menheperré hercegnő és Mahado Szekhemré tábornok között köttetett. Tekintve pedig, hogy eme státuszukat az érintettek még mindig birtokolták, így tulajdonképpen eljegyzésük sem sérült az új főpap kinevezésével.

Ha főpap lett volna Mahado megnevezése, s Írisz átírja a nevét, az sem lett volna éppen szabályos változtatás, ám valami, amivel Bászthotep és Adom sem ellenkeztek volna.

Viszont így, hogy Sitara nem egy főpap személyéhez, hanem egy tábornokhoz, a tábornokhoz lett eljegyezve... Ez sok mindent megváltoztat. Igaz, Bászthotep bizonyára, ahogy tudomást szerez róla, kezdeményezi a korábbi frigy felbontását, azonban... Ha előbb a fivérének számol be róla, akkor akár...