Egyiptom Macskái és az Aranysárkány Rend III. - IV. 🌕🐈 (18+)

A Nap fordulója I.

„A hatalom átok, ha kapzsi és mohó kezekbe kerül, ám áldás, ha olyasvalakihez tartozik, akiben önzetlenség lakozik... ugyanakkor ez a kijelentés visszafelé is igaz! A hatalom megváltoztat, néha jó, sajnos legtöbbször rossz irányba. Sohasem szerencsés, ha egy vezető hatalmában és befolyásában ellensúlyozatlan marad."

„Néha szóba hozzák majd, hogy más vagy, olyankor ne védekezz erélyesen és ne is támadj! Mert nem ez az, ami egyedül meghatároz, és nem ez, ami hátráltat! Csupán egy része annak a személynek, aki te vagy, s ha így állsz hozzá, talán egyszer mások is így fognak."

„Amikor azért állnál ki valakiért, mert nála előnyösebb és vagy magasabb pozícióban vagy, esetleg több hatalommal rendelkezel, és kötelességednek érzed, akkor először gondold át, hogy közvetlen életveszélytől mentenéd-e meg, avagy végsősoron saját alkalmasságát és függetlenségét vonod kétségbe a közbeavatkozásoddal."

Fél órával korábban...

Ámon-Ré korongja aranylón ragyogott a nyugati-negyed felett, fénye megtöltötte az Aranysárkány Rend erős kőfalakkal határolt thébai központját. Bár a villa aulájában is volt egy beszédek tartására kialakított kisebb emelvény, a déli nagy bejelentés céljára Mahado egy régi, istálló mellé száműzött deszkapódiumot lebegtetett a zöldellő udvar közepére. A kisszobányi alapterületen családias módon épp elfértek vezéreivel, s még arra is volt lehetőség, hogy valaki előrébb vagy hátrébb álljon.

Hamarosan a rendtagok is a pódium köré sereglettek. Desta, Széth, Mosi, Nia, Tamir, Imina és az újak: Hu, Kiara és Davu már az emelvény hátulján sorakoztak, amikor aranysárkánnyal és ankh kereszttel díszített köpenyét magára öltve Mahado is felsétált oda, egyben előrelépett. Szónoki pozícióba vágva magát viszont egy pillanatra elbizonytalanodott. Mestere és legjobb barátja, Elyaas ugyanis nem tudott jelen lenni. Újabb sárkánypár készült délre költözni, Aaron és Aamora társaságában őket búcsúztatta, de azt megígérte, hogy a délután folyamán találkoznak és átbeszélik adolgokat. A mágus mély lélegzetet véve nézett szembe az összegyűlt tömeggel.

– A hatalom átok, ha kapzsi és mohó kezekbe kerül, ám áldás, ha olyasvalakihez tartozik, akiben önzetlenség lakozik – kezdte beszédét, mialatt mentazöld tekintetével az összegyűlteket pásztázta, majd kis időre Alexisen állapodott meg –, mondta egyszer egy bölcs látó, ugyanakkor ez a kijelentés visszafelé is igaz! A hatalom megváltoztat, néha jó, sajnos legtöbbször rossz irányba. Sohasem szerencsés, ha egy vezető hatalmában és befolyásában ellensúlyozatlan marad. Korábban, tévesen, úgy véltem, különleges kivétel vagyok. Miután erőm a zöld szintre ugrott és kineveztek tábornoknak, komolyabb és megfontoltabb lettem, talán túlságosan. A kék idegenekkel kialakult konfliktus kellett ahhoz, hogy rájöjjek, az érme másik oldala is létezik. Öntörvényűen, mondhatni meggondolatlanul cselekedtem, s ebbe sokan belehaltak. Mégis, úgy érzem, maradnom kell, hogy hibáimért vezekelve fellépjek az igazságtalanság ellen. Saját igazságtalanságom, és őseim igazságtalansága ellen, miszerint a Rend vezetőjének pozícióját csakis egy mágus és egy férfi birtokolhatja. Nem tovább! Rendtagok! Egy nap visszamenőleges hatállyal bemutatom nektek az Aranysárkány Rend új társtábornokát, Nia Meritpahetet!

A kecses leopárdnő magabiztos mosollyal lépett előre a pódiumon, tökéletes testtartása, sárga macskaszemeinek elrettenthetetlensége alacsony testmérete ellenére is elemi tekintélyt sugárzott.

– Úgy vélem, engem már senkinek sem szükséges bemutatnia, Szekhemré Tábornok!

– Ebben igaza van, Meritpahet Tábornok... – biccentett Mahado, miközben úgy kellett elnyelnie a „nőt" a szó végén. – Új társtábornokom mellett pedig van még egy személy, akinek súlyponti szerepe lesz a Rend jövőjében. Új helyettesünk, az Aranysárkány Rend altábornoka: Tamir Akhenmaat!