Piroska

10. fejezet

 Piroskának nem nagyon ment a kézből ivás, folyton lespriccelte magát, amin mindenki hangosan nevetett.

- Fú, úgy érzem, nekem ezt még gyakorolnom kell egy ideig- mosolygott Piroska, mire Ábel csak megvonta a vállát.

- Holnap már menni is fog- jelentette ki.

- Fél öt, még egy csomó időnk van a bálig- állapította meg Katalin, aki akkor érkezett oda Budával. - Mit játszottatok?

- Rikikit. Pár perce lett vége- állt fel Sára - Én nyertem.

- Ki gondolta volna- nevette el magát Katalin.

- Ti ismeritek egymást régebbről?- vonta fol a szemöldökét Buda.

- Unokatestvérek vagyunk.- rántotta meg a vállát Sára.

- Tényleg? Egyáltalán nem hasonlítotok- csodálkozott Katinka.

- Tényleg.

- Okés. Most mit csináljunk? Mert kezdek unatkozni- sétált a stég végére Piroska.

- Hát mondjuk repüljünk- ajánlotta rögtön Buda.

- Én nem tudok.

- Akkor megtanítalak, már ha bírsz a szél varázsával. Egyszerűen annyi az egész, hogy behunyod a szemed, és kéred a szelet, hogy emeljen fel, aztán amilyen gyorsan csak tudsz, fentről lefelé, nagyjából a fejed tetejétől indulva a mellkasodig húzol egy hármas spirált. Így- mutatta be Buda a mozdulatot, majd a levegőbe emelkedve kormányozni kezdte magát és repkedni kezdett az osztálytársai felett.

 Piroska lehunyta a szemét, és a fejében a széltől a repülést kérve spirált rajzolt a levegőbe. Lassan elkezdett felemelkedni, majd a földtől 10 méterre lebegve megállt.

 Hamarosan Kende, Zsombor és Sára is ott lebegett mellettük.

- Ez eddig szép és jó, de hogyan kell irányítani magad és szabályozni a sebességed?- kérdezte Sára.

- Csak érezni kell- vont vállat Buda és odébbrepült.

 Piroska hamar belejött a repülésbe. Irtózatosan élvezte. A szél süvített a fülében és lobogott tőle a haja. Feljebb repült, egészen az iskola tetejéig. Ott leereszkedett egy kisebb márványterületre és leült.

 Innen kilátott a kapun kívülre, ahol egy város helyezkedett el középen hosszú főúttal. A város úgy nézett ki, mint egy falu, de óriási volt. Nyüzsögtek benne az emberek, vásároltak a piacokon. Gyönyörű látvány volt, főleg háttérben a messze elterülő tengerrel.

 Piroska újra felemelkedett és a kapun átrepülve a város felett találta magát. Lejjebb ereszkedve szemlélte az embereket, akik közül néhányan ugyanúgy repülve közlekedtek, mint ő. A vásárok felett időzött 10 percet, majd elindult visszafelé. Már nagyjából fél órája emelkedett fel a földről, amikor is újra a mólón landolt.

- Hol voltál ennyi ideig?- kérdezte rögtön Sára - Már 10 perce leszállt mindenki, azóta azt találgatjuk, hol lehetsz, erre egyszer csak meglátunk a kapu felől leereszkedni ide.

- Hát körbenéztem a környéken. Nagyon szép- felelte csendesen Piroska.

- Öt óra van. Én most felmegyek a kunyhóba- jelentette ki minden előzet nélkül Katinka, majd elköszönt a fiúktól.

- Én is megyek!- csatlakozott azonnal Katalin és Piroska.

- Akkor én is- bólintott leginkább magának Sára, majd a fiúktól elbúcsúzva elindultak az iskola hatalmas épülete felé.

 A kunyhóban sorra lezuhanyozott Katalin, Sára és Katinka. Ekkor már fél hat volt. A lányok elkezdtek készülődni a bálra.

 Sára kisminkelte magát, majd sorra a többieket is.

- Fú, gyönyörűen csináltad!- nézegette az arcát egy tükörben Katalin.

- Köszönöm!- mosolyodott elSára, majd hozzá látott a ruhájának felvételéhez.