Game of Survival - Harry Styles [Completed]

we have two fucking problems

"So it's gonna be forever
Or it's gonna go down in flames"

Taylor Swift - Blank space

angelica ramon

- Nekem van egy jó gyógyírem a stressz ellen! - bökte meg a vállamat Niall, mire megforgattam a szememet, és a fiú felé fordítottam az arcomat. - Szex. - rántotta meg a vállát a srác, aztán büszkén és elégedetten mosolyogni kezdett, mint aki jól végezte a dolgát, pedig erről aztán korán sem volt szó.

- Niall, kérlek! - tettem össze a kezeimet, mintha imádkoznék, és az ég felé néztem. - Most az egyszer próbáljunk meg kevesebbet beszélni a szexről. Csak most az egyszer! - kérleltem a fiút, aki nem válaszolt, csak kacéran vigyorogott, és átölelte a derekamat.

- Ugyan, Angel... - Niall a fülem mellé hajolt, és halkan suttogni kezdett, hogy a körülöttünk lévő személyek semmit ne halljanak. - Mind a ketten tudjuk, hogy ma este ez a ruha le fog kerülni rólad! - hogy még jobban húzza az idegeimet, a fiú nyomott a meztelen vállamra egy nyálas puszit, és csak után hajolt el.

Gondterhelten sóhajtottam fel, majd megráztam a fejemet. Kényelmetlenül éreztem magam. Nem Niall hülye viselkedése miatt, hiszen ő már csak ilyen kanos, hanem azért mert ma van a nagy nap.

A Ramon-dinaszta, ha így tetszik, szereti felfújni az ünnepeket. A mai nap a százkilencvenedik évfordulót ünnepeljük, nem éppen szűk családi körben. Amikor azt mondom, hogy nem szűk, akkor arra gondolok, hogy még a tizenegyed unokatesóm is hirtelen úgy érezte, hogy meg kell nálam jelennie a mai nap folyamán.

A partit, mint a jelenlegi maffia vezérnek, nekem kellett megszerveznem. Általában a saját lakásban szokott történni az efajta ünnepély, mivel hát nem éppen vagyunk valami szegények, de ugye teljesen elfelejtettem, hogy még ezzel is nekem kell foglalkoznom, szóval csak fogtam magam, és kibéreltem valami luxus éttermet, az egész személyzettel együtt.

Szóval, most itt állok Niall mellett, az egyik szobában. Még nem készültem fel arra, hogy kimenjek a hiénák közé. Gondolom, hogy feltűnt, nem éppen vagyok egy szende szűz lány, de komolyan mondom, belépni abba a teremben, ahol az összes élő rokonom van egyszerűen megrémít.

Már most hányingerem van, ha arra gondolok, hány nyanya akár majd arcon csókolni.

Arról nem is beszélve, hogy még mindig nincs férjem, és ezt nem nézik éppen jó szemmel a kedves rokonok. Már azt is nehezen viselték, hogy őszinte legyek, hogy én lettem a trónökrökös, pedig az ellen aztán nem sok mindent tudtak tenni.