Game of Survival - Harry Styles [Completed]

i can't stop staring at her body

"She worked her way through a cheap pack of cigarettes

Hard liquor mixed with a bit of intellect
And all the boys, they were saying they were into it 

Such a pretty face, on a pretty neck"

Harry Styles - Kiwi

harry styles

A szemem végig siklott a híres bár teljes területén. A hatalmas, zenétől dübörgő termet kék színű neon csövek világították meg. Ez volt az egyetlen fényforrás az egész clubban. A kékes fényben táncoló emberek összesimultak, és egymáson vonaglottak. Sokan egymás szájában matattak, valakik pedig már az egyik sötét sarokban váltak eggyé.

Büszke vigyorral az arcomon kerültem ki az elém ugró lányokat, akik önként dalolva kínálták fel magukat egy-egy gyors menetre. Bevetették a bájaikat, kinyomták a mellüket, és az oldalamhoz simultak. Kezeiket végigsimították a mellkasomon, néhányan voltak olyan bátrak, hogy a nadrágom elejére is kendőzetlenül rámarkoltak. A fejemen egy magabiztos vigyorral vettem el onnan a tenyerüket, és egy döglesztő félmosoly megvillantása után, otthagytam őket, hagyj keressenek maguknak egy másik egy éjszakás kalandot. Viszont azokkal a lányokkal, akik viszont megfeleltek az elvárásaimnak és az ízlésemnek, az elkülönített, VIP-részleg felé vettük az irányt, ami már szinte a törzshelyemmé vált az elmúlt évek alatt. A karjaimat átdobtam a mellettem haladó két lány vállán, míg a harmadik és a negyedik lány sietős léptekkel haladt a nyomunkban.

Nők terén elég nagy elvárásaim vannak, amit talán a korábbi tapasztalataimnak köszönhetek. Fontos, hogy ne legyenek igénytelenek. Foglalkozzanak velem és persze saját magukkal is. Legyenek könnyen kaphatóak, ugyanakkor legyen annyi gerinc bennük, hogy ne álljanak ki az utca sarkára, amikor éppen kedvük tartja. Ha engem akarnak, tegyenek azért, hogy megkapjanak. Ne várják el azt, hogy mint egy romantikus hányadékban, majd én megyek oda hozzájuk, majd én veszek nekik italt, majd én csapom nekik a szelet, és majd én hívom el őket táncolni.

Befordultunk az egyik folyosóra, a testőreim kíséretével, -akik a parancsolt, öt métertől nem mentek se távolabb, se közelebb-, és fellépcsőztünk az erkélyen kialakított, külön bárpulttal felszerelt részleghez, ahova csak a kő gazdag személyek kaptak belépési engedélyt. Ez a szint szöges ellentéte volt, az alsó szintnek. A zene itt nem a fő motívum volt, csupán háttérzajnak szolgált. A fények is kicsit erősebbnek bizonyultak, hogy a csöndben, vagy éppen kacagva társalgó emberek, lássák egymás arcát, és megértsék egymás gesztusait. A legtöbben a lezárt bokszokban iszogattak, néhányan pedig a kis tánctéren rázták a csípőjüket. Utóbbi inkább az itt jelenlevő üzletemberek feleségeire, illetve barátnőjükre, vagy éppen az ágyasukra vonatkozott. A pincérek gyorsan, egymást váltva szolgálták fel, a drágábbnál drágább italokat, miközben próbálták az összes személy igényeit figyelembe venni, és megjegyezni azokat, hogy mikor az idetévedők távoznak a helyszínről, nagy borravalót hagyjanak az asztalukon.