Újhold: a változás

13

Arra keltem reggel fel hogy a kemény íróasztal lapon nagyon fáj a fejem, ahogy föl hajtottam a fejemet és oda simitottam a kezemmel az érzékeny területre, éreztem hogy el aludtam az arcom. Felnéztem a faliórára és majd kiestek a szemeim mikor megláttam egy félórám van össze keszülődni és iskolába indulni. Amilyen gyorsan csak lehetett rendet raktam a dolgozó szobában, és miután végeztem felsiettem az emeltre és össze készültem. A táskámat a vállamra vettem és elindultam a bejárati ajtó fele, éppen hogy oda értem de már csippant is a telefonom. Nagy nehezen előhalásztam a zsebemből és elolvastam az üzenetett.

"Ne haragudj hogy nem írtam miért nem vagyok iskolában, az az igazság hogy Ryannel vagyok és mióta vele vagyok megváltóztak a dolgok,így nem tudom mikor találkozhatunk újra"

Az üzenetett olvasva a sírás kerülgetett, de nem tudtam hiretelen mit tenni így a zsebembe csúsztattam a telefonom és ki mentek a friss levegőre. Ma kivételesen csodás idő volt, a madarak csak úgy énekeltek és öröm táncot jártak az égen. Szépen oda sétáltam az autómhoz ami elméletileg a napokban már elkészült, és újra szolgálatott teljesítő állapotban van. Bekötöttem magamat és beindítottam a motor majd kikanyarodtam az útra. Az iskoláig vezető úton Ella üzenetén gondolkodtam,és nem értettem hogy még is mi történhetett és hogy miért nem jöhet iskolába. Mikor beértem a parkolóba , leállítottam a motor is kiszálltam az autómból. A sorok között Matt és testvéreinek autóját kerestem a szememmel de sehol se pillantottam meg. Gyorsan beértem az iskola ajtaján, és már siettem is az óráimra. Viszonylag hamar elrepült a nap az iskolában, az utólsó órán ülve kaptunk egyedül csoport munkát. Az én csoport társam nem más lett mint Matt. Ahogy kicsöngettek már szaladt is ki a teremből és kapcsoltam be a telefonomat. Mikor bekapcsolt a telefon akkor apa üzenete jelent meg a képernyőn.

"A mama egyre jobban van, mi is jól vagyunk de viszont lefeküdtünk aludni mert tegnap este egésznap fent voltunk."

Üzenete olvasa el mosolydtam,és nagyon boldog voltam hogy a mamám egyre jobban van. Ahogy kiértem a parkolóba beszálltam az autómba, és már el is indultam Matték házához a csoport munka miatt. Ahogy oda értem a házhoz a borzongás futott végig rajtam, kiszálltam az automból és oda sétáltam az ajtóhoz majd megnyomtam a csengőt.

-Ki az?-kérdezte egy férfias hang.

-Jena vagyok, Matthez jöttem egy csoport munka miatt.-feleltem.

-Jaj kedvesem, gyere csak be.-engedett be Matt apukája.

-Köszönöm.-mondtam és le vettem a cipőmet majd Matt szobája fele kezdtem sétálni.

Mikor oda éretem a szoba ajtaja elé kopogtam de senki nem nyított nekem ajtót, így be nyítottam. Mikor bejebb léptem olyan sötét volt a szobában hogy semmit nem lehett látni, nagy nehezen oda sétáltam a függönyhöz és elhúztam azt. Mikor végre világosság terítette be a szobát jobban körül néztem de a szoba teljesen üres volt, majd egyik pillanatról a másikra Matt jött be az üvegajtón keresztül.

-Te mit keresel itt?-Kérdezte.

-Én csak azért jöttem mert van egy közös csoport munkán, amit holnap utánra el kell készíteni.-mondtam.

-Old meg egyedül, én nem csinálok ilyeneket.-mondta és ledobta magát az ágyra.

-Tessék?-kérdeztem hisztérikusan.

-Jól hallotad Jena, old meg egyedül.-emelte ki azt amit az elöbb mondott.

-Ezt most nem mondom komolyan.-ordítottam rá.

-Velem te ne ordíbálj!-lépet oda hozzám és közvetelnül a szemembe nézett.

-Azt csinálok amit akarok, hamár itt tartunk miért írtad nekem azokat a cetliket?-kérdeztem, de nem jött válasz.

-Kérdeztem valamit Matt.-mondtam a szemébe nézve.

-Te csak ne kérj engem számon.-mondta és a szeme színe teljesen megváltozott, mintha az a lelkemig hatolt volna.

-Sajnálom, hol is tartottunk?-mintha elfelejettem volna hogy miről is beszéltünk az előbb.

-Ott hogy csoport munka és te meg oldod egyedül.-mondta Matt.

-Kizárt dolog, holnap gyere át vagy nem lesz semmi abból a csoport munkából.-mondtam és elhagytam a szobáját.

Kifelé menett elköszöntem az apukájától, majd oda sétáltam a kocsimhoz és haza mentem. Ahogy beértem a lakásba teljes csend fogadott engem, nem örültem hogy egyedül vagyok de hát sajnos nincs mit tenni. Össze készültem holnapra, majd el mentem és vettem egy jó meleg fürdőt és befeküdtem a puha ágyikómba. Majd az eső kopogására aludtam el.