Újhold: a változás

12

Reggel édesanyám keservesen síró hangjára keltem, villámgyorsan ki keltem az ágyamból és szaladt is lefelé. Ahogy leértem megláttam anyukámat ahogy a telefont a kezében szorongatja és könnyáztatott arca apám vállára borítja. Oda mentem és át öleltem a szüleimet, hiába nem tudtam mi történt de az első könnycsepp az arcomon nekem is útnak indult.

-Mi történt anya?-kérdeztem szipogva.

-A nagymamád bekerült a kórházba.-mondta anya sírva.

-Mi, az nem lehet.-mondtam és keservesen kezdtem sírni.

-Ma vissza utazunk Észak-Kaliforniába.-mondta apa.

-Én is megyek?-kérdeztem és az arcom törölgettem.

-Nem, te maradsz itthon a suli miatt és a nagyi sem örülne hogy ha így látnád.-mondta apa és felállt anyukám mellől.

-Ez most komoly?-kérdeztem hisztérikus hangnemben.

-Igen kislányom.-mondta anya és átölelt.

Miután a szüleim megnyugodtak elindultak pakolni, hamar végeztek, már a cuccokat kifelé hordták . Segítettem nekik hogy minél hamarabb el tudjanak indulni a nagyihoz. Az utolsó csomagnál anyukam megfogta a kezemet és a fülembe súgta hogy nagyon szeret és háromnap múlva újra találkozunk. A szüleim már az autóba ültek és kanyarodtak ki az útra, mikor irányban állt az autó csak a szüleim integető kezeit láttam. Apukám a gázra lépet és már itt sem voltak. Még legalább kétpercig kint álltam és a derekam köré szorítottam a fehér köntösömet, kint állva minden problémámat elfelejttem de egy pillanat alatt vissza estem a jelenbe, mikor Matt autóját láttam meg leparkolni a házunk előtt. Nem értettem mit kereshet itt, így közeleb sétáltam hozzá.

-Szia Jena.-köszönt fülig érő szájjal.

-Mit keresel itt?-kérdeztem.

-Így fogadod a vendéget?-kérdezte.

-Nem vagy a vedégem.-mondtam dühösen.

-Gondoltam el viszlek suliba, de megértem hogy ha nem köntösbe akarsz jönni túl szexi lenne hozzád.-mondta és végig mért.

-Ma nem megyek suliba.-mondtam.

-Okés durcás kisasszony, de egy köszönöm is elég lett volna.-mondta és vissza szállt a méreg drága autójába.

-Köszönöm.-vettem oda és elkezdtem vissza fele sétálni.

-Formás kis feneked van így hátulról.-mondta két fütty szó között.

-Menj inkább el Matt, nem vagyok vevő most a hülyeségedre.-mondtam és rácsuktam az ajtót.

Egésznap tűkön ültem a szüleim hívására várva, a kezemben szorongattam a telefont mikor egyszer csak megszólalt.

-Szia anya.-köszöntem bele, de féltem hogy mit fogok hallani.

-Szia kincsem, a nagyi jobban van.-mondta és egy hatalmas kő esett le a szívemről.

-Épségben oda értetek?-kérdeztem aggódva.

-Igen kislányom.-szólt bele a telefonba apa is.

Még kicsit beszéltünk majd bontottuk a hívást, kellet egy kis idő még megnyugodtam. Miután megnyugodtam be mentem apukám dolgozó szobájába és elkezdtem olvasni az aktákat a rejtélyes állat támadásokról. Órákon keresztül bújtam az aktákat de semmi érdekesett nem találtam. Mikor indulni készültem kinyítottam egy fiókot ami kulcsra volt zárva, mikor kihúztam a fiókot Matt fotója volt velem szembe. Kicsit megijedtem hogy Matt hogy kapcsolódik az ügyhöz. Ahogy jobban át néztem a fiókot, Matt féltestvéreinek is a fotója ott volt többi nyanúsítotté között. Ahogy jobban forgattam a titkos aktát, a hátulján észre vettem hogy Matt édesanyja már réges régen meghalt. Ahogy el kezdtem olvasni az a részt feltünt hogy seholse írják hogy mikor és hogyan halt meg de még is halotnak van nyilvánítva. Nagyon érdekes mert az embernek nem veszhet csak úgy nyoma. Tovább keresgéltem és olvasgattam, már csak arra lettem figyelmes hogy kicsúszik a kezemből az akta és hogy a fejemet az írósztalra hajtom.