Samantha Collins a nevem 19 éves egyetemista lány vagyok. A szüleim 15 éves koromban meghaltak egy brutális gyilkosság áldozatai lettek. Az egyetem kezdéséig a nagyszüleimmel éltem.
Hosszú és sok erőfeszítések árán de be jutottam a a Tehetségképzői...
- Samie igyekezz már rég ott kéne lennünk! kiabált nekem fel Kim. - Pillanat és megyek már! kiabáltam vissza. Nem hiszem el nem elég hogy nem mondják el hogy hova megyünk de még azt sem engedik hogy rendesen el készüljek. Ezt a szettet választottam a hajamat be göndörítettem de nem nagyon a sminkem meg egy kicsit vaddab lett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor sikeresen elkészültem le mentem a nappaliba és el is indultunk a csajokkal. Logan-ék már előbb elmentek mint mi.
Kb egy órát utaztunk mikor Kim le parkolt egy Karaoke bár előtt. - Na jó lányok ez most komoly? - Persze nyugi kibéreltük egész estére a helyet! - Értem jólvan!
Nagyon jól szórakoztunk egész este végre újra úgy éreztem hogy csak én vagyok és a barátnőim senki más. Énekelgettünk, táncoltunk, és ittunk nagyon nagyon sokat, az este felénél már azt sem tudtuk hogy hol vagyunk. Az utolsó emlékem hogy a lányok a pincér srácokkal táncolnak én meg egy magam ülök és iszogattok az egyik sarokba majd kép szakadás.....
~~Logan szemszögéből ~~
A srácokkal nagyon jól éreztük magunkat nem vitték túlzásba az egész legény búcsút. Össze ültünk Thomas lakásába grilleztünk és iszogattunk meg persze kurva sokat beszélgetünk. - Na aztán Logan milyen apának lenni? kérdezte Péter. - Őszintén bevallom nektek kurva jó imádom minden nap mosolyogva kelek fel és nem csak Sam miatt hanem Avery miatt is olyan jó boldognak látni! Nap mint nap hallom a nevetését az édesen csilingelő hangját miközben nagy élvezettel mesél valamiről amit nagyon szeret és ez szívét melengető! - Huu haver te aztán nagyon jó apa vagy ilyet még a saját őseimtől sem hallottam! röhögött Tom. - Ez van ha szerelmes egy ember!
Az est további részébe minden féléről beszélgetünk, majd mikor 3 órát ütött az óra elindultunk haza hogy azért még se fél holtan menjek a saját esküvőmre.
