Épp az iskola előtt állunk Tom-kal mikor is végre megjött a taxim.
- Nem tudnál még egy kicsit várni?? Valaki nagyon szeretne veled találkozni! húzta el a száját Kim.
- Bocsi srácok de nincs több időm így is késésben vagyok szeretlek titeket sziasztok! végig öleltem mindenkit majd beültem a taxiba.
Mikor elindult akkor láttam hogy Logan fut ki az egyetemből de amikor látta hogy elindultam már bele vágott egyet a falba.A repülő út valami borzalmas volt mivel a mellettem ülő öreg néni állandóan beszélt hozzám a mögöttem lévő kis fiú meg rúgdalta az ülésemet. Szóval csodás volt.
Mikor végre leszálhattam a mamám már a parkolóba várt én egyből oda rohantam már amennyire a cuccom engedte és a nyakába borultam..
- Annyira hiányoztatok!
- Te is nekünk kicsim de mond miért hagytad ott az egyetemet?? nézett rám aggódva.
- Ezt inkább beszéljük meg otthon kérlek!
- Rendben van gyere a kedvencedet főztem papa otthon maradt tudod a keze miatt!
- Jólvan!
Haza felé az autóban elég sokat beszélgetünk mindenről.Otthon a papát is agyon ölelgettem majd meg dorgáltam hogy miért nem tudd jobban vigyázni magára.
Persze egyből terelte a témát és engem kezdtek el faggatni hogy mi történt ? Miért változtam ennyit?? Stb stb a szokásos duma.Este olyan 8 körül úgy döntöttem el megyek sétálni egyet a partra, mivel kicsit hüvös volt ma ezért egy fekete rövid nadrágot vettem fel egy ugyan olyan színű atlétával és egy fekete pulcsit amit még annó Logan-től nyúltam be amikor még jobban voltunk.
A hajamat kiengedve hagytam és a fejemre húztam egy baseball sapkát majd elindultam az esti sétámnak.Nem tudom mióta sétálhattam mikor is úgy döntöttem hogy le ülök a partra kicsit és nézem a tengert közben azon agyalok hogy hol baszhattam el ennyire az életemet.
Sajnos erre még 10 perc vagy 20 perc után sem jöttem rá ezért csak merengtem a távolba.
Hogy nincs honvágyam?? De igen nagyon hiányzik mindenki főleg a barátaim és persze Logan is. Igen Logan annak ellenére amit csinált még mindig nem szűnt meg az iránta való szerelmem és egy darabig nem is fog úgy érzem.
A nagy merengésemet egy nekem rúgott foci labda zavarta meg zavartan felálltam a labdával és körbe néztem hátha megtalálom a gazdáját.
Egyszer csak egy fiú-lány páros jött felém mosolyogva.
- Sajnálom a fociba még egy kicsit béna vagyok! szólalt meg a lány.
Jobban meg nézve vörös haja és szép sötét kék szeme volt vékony testalkattal. A fiúnak barna haja volt barna szemekkel kidolgozot testét nem fedte póló csak egy rövid nadrág az izzadság cseppek gyönyöztek a homlokán és a mellkasán.
Mikor nagyjából felébredtem a sokkból megszólaltam.
- Semmi baj épp hogy hozzám ért nem is vettem észre nagyon! mosolyogtam rá de a tekintettem egyből a fiúra vándorolt megint.
- Jajj de jó a nevem Katie a bátyámé meg Cool! mutatkozot be.
- Testvérek? néztem rájuk felhúzott szemöldökkel mert nem is hasonlítottak egymásra.
- Mostoha testvérek igazából! javította ki a húgát Cool, olyan mély férfias rekedt hangja volt. Nagyon szexi ez a srác. Na jó Sam térj vissza a valóságba.
- Az én nevem amúgy Sam!
- Nem idevalósi vagy? kerdezte Cool.
- De itt nőttem fel de egyetemen voltam és most jöttem vissza!
- Miért?? Nem tűnsz olyanak aki már elvégezte?! mosolygot Katie.
- Ott hagytam bizonyos dolgok miatt!
- Titokzatos és még gyönyörű is! kacsintott rám Cool aminek következtébe sikerült teljesen elpirulnom amit szerintem észre is vett mert nagyon mosolygot.
- Holnap lesz egy kis tábortűzes iszogatás itt lent a parton csak mi ketten meg még 2 barátunkkal ha gondolod gyere el persze ha van kedved megismerhetnénk egymást! ajánlotta fel Katie.
- Öö jó persze benne vagyok! De most mennem kéne!
- Hova sietsz kislány? ettől a szótól kirázott a hideg de nem rossz értelembe.
- Öhm már egy ideje eljöttem otthonról és nem szeretném ha a nagyszüleim aggódnának értem!
- Jólvan akkor 7-kor itt találkozunk? kérdezte Katie.
- Igen persze!
DU LIEST GERADE
Egy Egyetemista Élete
SonstigesSamantha Collins a nevem 19 éves egyetemista lány vagyok. A szüleim 15 éves koromban meghaltak egy brutális gyilkosság áldozatai lettek. Az egyetem kezdéséig a nagyszüleimmel éltem. Hosszú és sok erőfeszítések árán de be jutottam a a Tehetségképzői...