Egy Egyetemista Élete

9. rész

~~ Logan szemszöge ~~

4 nap. 4 napja már hogy Sam eltűnt és rohadtul nem tudunk róla semmit sem ami már kezd teljesen kikészíteni engem.
Mióta elrabolták nem eszek nem alszok. A többiek próbálnak belém lelket önteni nem sok sikerrel.Alexisz-al próbáltam el felejteni de nem úgy ahogy gondoljátok nem szexxel. Az sikerült is de sajnos a szívemből nem tudtam. Igen hivatalosan is ki jelenthetem hogy szerelmes vagyok Sam-be és el akarom neki mondani és el is fogom csak végre találják meg és legyen velem. Esküszőm hogy ha meg lesz beszélni fogok vele és védeni fogom mindenkitől és mindentől még a levegőtöl is.
Mikor eltűnt a mamája és a papája is eljött hozzánk azt mondták hogy jobb így ha mindenki egy helyen van most.
Kiderült amúgy hogy az apja él és virul szóval több mint valószínű hogy ő raboltatta el ki tudja hogy miért.

Most épp itt ülök kint az erkélyen és nézem a naplementét mikor is hallom hogy valaki kilép az erkély ajtón és leül a mellettem lévő fotelba.
- Logan drágám tessék ezt edd meg! Sam mamája nyújtott felém egy tálca süteményt.
- Nagyon hálás vagyok a fáradózásáért de nem bírok enni most nem! meredtem még mindig a távolba.
- Tudom hogy mennyire szereted és hogy mennyire hiányzik de szerinted most azt akarja hogy itt emészd magad és ne egyél? igen ez jogos amit mond.
- Nem tudom Mrs. Collins!
- Hívj csak Margaret-nek hagyjuk a formalítást! mosolygot rám amivel belőlem is ki csalt egy apró mosolyt.
- Tudod Sam erős lány mindig is az volt amikor hozzánk került a szülei vagyis az anyja halála után soha nem sírt mindig valamivel elfoglalta magát hogy ne gondoljon rá de amikor éjszaka egyedül volt a gondolataival sírt rettenetes módon sírt!
- El sem tudom képzelni hogy milyen szörnyű érzés lehetett maguknak főleg most!
- Tudod az élet már csak ilyen sok rossz dolog fog még történi az életben igen szörnyű érzés elveszíteni azt akit a világon mindennél jobban szeretsz nekem ilyen volt a lányom most meg az unokám! De mi próbálunk erősek maradni és bízni benne hogy még él és hogy nem esett bántódása!
- Csak tudnám hogy miért rabolták el mit akarhatnak tőle??!!  erre már nem mondott semmit de erősen gondolkodott valamin.
- Ohh jesszusom hogy erre miért nem jöttem rá előbb! csapta magát homlokon majd be viharzott a szobába én persze mentem utána.
- Kim szívem kérlek hívd fe az FBI-t!
- Történt valami?? kérdezte.
- Azt hiszem rá jöttem hogy miért rabolták el az unokámat!

Margaret nem mondott semmit amíg az ügynökök meg nem érkeztek de ahogy be léptek az ajtón meg eredt a nyelve.
- Na szóval lehet rá jöttem hogy miért rabolták el!
- Hallgatjuk asszonyom! ültek le és elfogadták a felék nyújtó kávéjukat.
- Amikor hozzánk került megdícsértem a nyakláncát amire azt mondta hogy a lányomtól kapta és azt mondta neki hogy ha egyszer felnő fel tudja tőrni és ami rajta van az mind az övé lesz!
- Miről beszél asszonyom!
- Jesszus hát nem értik??
- Az a nyaklánc egy pendrive! suttogtam elgondolkodva.
- Így van fiam!
- Oké de hol van az a nyaklánc??
- Itt van a gond Sam soha nem vette le a nyakából most is rajta van!
- Ez viszont nagy gondot jelenthet főleg ha az apja fel ismeri a nyakláncot!
- Nem fogja az anyja direkt megkért engem hogy mondjam azt hogy tőlem kapta már értem hogy miért! válaszolta Mr. Collins.
- Szóval akkor ha úgy nézzük semmi nyomunk sincsen! gondolkodtam.
- Ami azt illeti van! mondta Fred ügynök.
- Van nem messze a főút mellett egy villa amibe nem laktak már egy ideje és most mozgást véltek fel fedezni!
- Akkor mire várnak?? álltam fel.
- Már oda küldtünk egy ügynököt hogy bizonyosodjon meg arról hogy ők vannak ott!
- Nem 100 százalékos hogy ők azok??
- Nem az!
Mikor ezt ki mondta be viharoztam a szobámba és magamra zártam az ajtót a fejemre raktam a fejhallgatom és megpróbáltam dalt írni nem sok sikerrel.
Megszegtem néhány ígéretet
Néha hazudtam neked
De egy dolog mindig igaz lesz
Mindig szeretni foglak

Kegyvesztett lettem
Sohasem lép a helyedre más
Isten tudja, menyire keményen próbáltam

De csak nincs semmi haszna
Nos, azt hittem, le tudom rázni magamról
Még mindig szét vagyok belül szakadva

Ez mind amíg el tudtam jutni semmi több.
( Ez nem a saját fejemből pattant ki ez egy angol énekes nő szám egy részlete).
Mikor már éreztem hogy ragadnak le a szemeim le vettem a fejhallgatot a fejemről és hagytam hogy elnyomjon az álom.

Reggel iszonyatós fáradsággal ébredtem, igen pár napja folyamatósan rémálmaim vannak Sam-ről.
Egyszer csak azt hallom hogy nagy erővel dörömbölnek az ajtómon ideges kiszáltam az ágyamból és ki nyitottam az ajtómat.
- Mi van már?? ordítottam az előttem álló megszeppent Kim-re.
- S-Sajnálom Kim csak rosszul aludtam!
- Semmi baj szerintem ezzel most mind így vagyunk de van egy jó hírem meg lett Sam ő az!
- Micsoda??
- Megtalálták Sam-et! mondta boldogan én meg el sem tudtam képzelni hogy tényleg igaz amit mond és hogy nem csak álmodom ezt az egészet, megcsíptem magam a hatás kedvéért de nem nem álmodtam ez a színtiszta valóság volt.
- Hol van elhozták?? léptem ki a házból de sehol sem láttam Sam-et de még az ügynököket sem.
- Nem ma este csapnak le rájuk amikor már mindenki alszik!
- Értem végre egy jó hír remélem minden rendben lesz és hogy Sam jól van és nem esett baja!
- Igen mi is ebben reménykedünk! ölelt meg amit én egyből viszonoztam.
- Ohh drága Logan hallottad hát a jó hírt?? jött felém sírva Margaret.
- Igen Margaret pont most! mosolyogtam rá mire sírva a nyakamba borult.
- Remélem nem esett baja az én kis unokámnak végre vissza kapom a kis unokámat!
- Igen, igen vissza kapjuk! öleltem szorosan mert féltem hogy ha nem tartom szegénykemet akkor össze esik itt nekem ami nem lenne most a legjobb dolog.

A nap hátra lévő részébe kint ücsörögtünk a nappaliba és szótlanul meredtünk Kim telefonjára hogy mikor kezd el csörögni.
Igen Fred-ék már elindultak Sam kiszabadítására és már vagy 2 órája nem jelentkeztek és már kezdek aggódni.

Egyszer csak megcsörrent és Kim egyből felkapta és megnyomta a fogadás gombot pár perc elteltével lerakta és sírva fakadt egyből rosszra gondoltam és éreztem hogy a könyek mardóssák a szememet.
-K-Kim mi mi történt?? kérdezte Margaret.
- A a kórházba vitték mert mert komplikált az az állapota! zokogott fel és Luke karjaiba borult.
Nekem sem kellett több de erőt vettem magamon és ki rohantam az épületből egyenesen a kórházba.