Barnes lánya

Megyek míg a lábam bírja

Lassan Samre pillantok, majd egy gyenge mosoly kíséretében felállok és kimegyek a helységből.

A szobámba rohantam. Vagyis nem rohantam, nem akartam nagy zajt csapni. Inkább gyorsan lépkedtem. Halkan suhantam végig a folyosókon, akár egy ninja. Pár sarok és ajtó tévesztés után sikerül a saját szobámba benyitnom. Majdnem hogy beestem az ajtón a lendülettől. Lerántottam egy táskát a szekrény tetejéről, abban a reményben, hogy Stark azelőtt nem súlyzókat tartott benne. Kellemetlen szituáció lehetett volna belőle. Gyorsan összeszórtam pár cuccom a sporttáskába. Épp távozni készültem, mikor a küszöbnél megfordultam. Visszaléptem az asztalhoz. Firkantottam egy üzenetet egy papírcafatra és ledobtam az ágyamra. Felkaptam a táskám ismét és sietve lementem a garázsba. Lekaptam az egyik motor kulcsát a falról, ráültem, majd kihajtottam a garázsból. Körülbelül fél perc múlva ráeszméltem, hogy lehet a motoron nyomkövető, hiszen Tonyról beszélünk. Szerintem még a saját végtermékén is helyzetjelzőt tart, hogy tudja mikor, érkezik a cucc, majd merre halad tovább. Hiszen ő még aranyat is szarik. Lassítottam a céleszközzel, leszálltam róla, miután megálltam vele nyilván.  Végig néztem minden centiméterét a járművemnek. Találtam is egy tárgyat az alvázra helyezve ami valószínűleg Stark egyik szuper kütyüje. És szinte biztos voltam benne, hogy letudja követni. Így a lehető legmesszebbre tőlem, elhajítottam a francba. Visszaszálltam a motorra és újra elindultam. Én se vagyok olyan hülye mint Tony azt gondolja. Nem csak egy esztelen mosott agyú harcifegyver vagyok. Vannak gondolataim, érzéseim és balszerencsémre lelkiismeretem és lelkem is. Így Brooklynba mentem. Oda ahol születtem. Tudtam, hogy apa és Steve rájönnek idővel, hogy hova tartok, de oda kellett mennem. Hogy a múltam ezen részét lezárhassam.

Ugrás másik külső szemszögbe!!

Ava egy erőltetett mosoly kíséretével kiment a helységből. Nem mentek utána. Tudták, hogy most egyedül akar lenni. Meg féltették a testi épségük is, miután Bucky közölte, ha most valaki a lánya után megy, nemhogy Ava,de még ő is megkínozza az illetőt. Így mindenki ülve maradt, a kialakult szituáció miatt kicsit kínos hangulat telepedett a társaságra, de senki nem hagyta el a szobát. Ezáltal nem igazán tűnt fel nekik, hogy a lány elhagyta a telket.

Már vagy egy órája beszélgethettek, ötletelhettek egy ideális megoldáson, mikor Sam gyanakodni kezd. Felállt és kiment megkeresni Avat. Kopogás után benyitott a lány szobájába, mivel nem kapott választ. Sikere bejutás a szobába gyanús volt neki, majd meglátta a bevetett ágyat és rajta a cetlit.

Elmentem. Ne keressetek. Ha mégis elnyomhatatlan késztetést éreztek arra, hogy felkeressetek, kezdjétek ott ahol minden elkezdődött. De tudjátok azért mentem el, hogy megoldást találjak.

Sam elolvasta az üzenetet és visszarohant társaihoz. Hatalmas lendülettel esett be a szobába kezében a cetlit szorongatva. Úgy tartotta azt a darab papírt, mint aki egy aknamezőn áll egy fehér zászlóval.

-Ava elment!-nyögte két levegővétel között.

Bucky felpattant, majd kitépte Sam kezéből a cetlit, szorongató emberünk ezért szúrós pillantásokkal illette az aggódó apát. Bucky elolvasta az üzenetet, megvilágosodás gyúlt a szemében és rögtön elindult a garázsba, ma ilyen rohanós napot tartott mindenki. A többiek loholtak utána. Alig érték utól

-Azt írta, hogy keressük ott ahol minden elkezdődött.-magyarázta Tony.-A HYDRAra gondolt.

-Több mint egy órás előnye lehet.-mondta Natasha.-Indulnunk kell, ha utol akarjuk érni.

Mindannyian beöltöztek és elindultak oda ahol Ava biztosan nem lesz. meg se hallgatták azokat akik ténylegesen tudhattak bármit is. Steve és Bucky pontosan tudták hova kell menniük, de a többieknek nem szóltak. Ismerték annyira Avat, hogy képes napokig bujkálni, ha arra kerülne a sor. így ha a csapat kérdezte is volna őket a talány megfejtéséről, akkor sem árulták volna el.