Barnes lánya

Új edzőtárs

Megérkeztem a HYDRA bázisra. Nos ezek a helyek sosem az egyszerű megközelítésről voltak híresek. És nem is sokan tudtak róla. A kairói bázis után ez a kedvencem. Atlanta egyik Nemzeti Parkjában, egy nagyon eldugott részén lehet fellelni a támaszpontot. Még aki tudja merre kell menni, még néha annak is nehézséget okoz. Csapdák, álutak meg minden ilyen fincsiség várja a merész próbálkozókat. Legutóbb mikor idejöttem 3 helyen lövettem meg magam, de nem szándékosan.

De végül csak oda találtam sértetlenül. Reméltem a többiek nem fognak meghalni, míg ide keverednek, apa tudja az utat. Ezzel nyugtattam magam. Ahhoz, hogy bejussak az objektumba egy hosszabb kanyar előtt le kellett raknom a járművet. A legjobb napot választottuk erre, épp eső után érkeztem. AZ út vizes volt, a fák a kellemes eső utáni illatot árasztották és a borús ég egy igen költői árnyalatot adott az összképnek. Amit le is rajzoltam volna, ha nem ebben a helyzetben lettem volna. Nyilván nem dobhattam magam le az út közepére, hogy már pedig én most rajzolni fogok. Visszatérve a lényegre, miután végigmentem a kanyaron a hegy oldala fogadott. Egy élesen letört darab volt, amit már évekkel ezelőtt benőtt a növényzet. Ezt kihasználva alakították ki a bejáratot is. Vagyis keresztül kellett rajta másznom. Köszönhetően az időjárásnak, mire bejutottam az ajtón úgy néztem ki mint, aki most jött az esőerdőből. Vastag öntöttvas ajtón kellett belépnem. Átléptem az indokolatlanul nagy küszöböt, majd felpillantottam a bakancsomról -amit eddig figyeltem nehogy átessek rajta-  és ugyan az a folyosó nézett vissza rám, mint sok évvel ezelőtt. Csak most híján volt a katonáknak. Úgy utáltam, hogy ilyen hosszú ez a folyosó. Sok minden történt ezen a helyen, nem szép dolgok. És ha az ember tudja hol vannak kamerák, könnyűszerrel történhet bármi. És a mostani helyzetet illeti, talán még egy kis szerencsével meglepetést is tud okozni az ottani embereknek. Meglehetősen kihalt volt a bázis, nem ehhez szoktam hozzá, de nem a gyanús módon volt halott. Inkább a több éve nem használt módon kihalt, pókháló minden négyzetcentire jutott, papírok, akták minden fele hevertek, itt-ott egy-egy patkány is felbukkant. A folyosó végén volt a bázis központjához vezető út, a kóddal védett lift. Ilyen szempontból a HYDRA kiszámítható, mert mindig ugyan azt a számsort használja. Sikerült átjutnom a záron, még egy gyereknek is sikerült volna összeraknia a dolgot, 4 szám volt egyedül pormenetes a panelen. Nem kellett hozzá Harvardi diploma, főleg úgy, hogy tudtam a kódot. A fuvar hangos zajok után megérkezett. AZ ajtaja mint egy vénember csontjai, nyekeregve, ropogva nyílt ki. Belépve ugyan olyan látvány volt mint a folyosó. Se rosszabb se jobb. Viszont csak egyetlen egy gomb volt a lift falán, Hűűűű vajon melyik emeletre menjek? Válasszam az 1.? Vagy inkább a 4.? Nem is tudom. Megnyomtam az egyetlen gombot és a lift elindult, olyan hangokat kiadva mintha a halálsoron lenne és épp a kínzások kínzását hajtanák végre rajta. Megérkeztem az alaksorba, egy apró csilingelő hang jelezte, hogy vége az útnak. Déjà vu. Leérve, megint ismerős folyosók fogadtak. A legtöbben kínoztak, vertek, újra indítottak vagy kiképeztek. Egy kisebb szobába volt bezsúfolva 6 darab ágy. Ott aludtunk mi, ha éppen nem mirelit emberként tároltak minket. Arra volt egy külön helység. Egyenesen abba a terembe mentem ahol összeraktak egy-egy szerencsétlenül sikerült akcióm után. Jól sejtettem, hogy ott lesz a támadóm. Pontosan abban a székben ült, ahol az egész létesítményt lehetett irányítani. Nem mentem túl közel, a támadási taktikát igyekeztem összerakni, de túl sokáig tartott. Jó ideje lehettem egy helyben, mert a folyosóról meghallottam valakit közeledni. De pechemre Henry is meghallotta. 

-Gyertek csak Bosszúállók. A Tél katonája már vár egy ideje. 

Kikerekedett a szemem. Ezt meg honnan tudta. A tarkóján hordja a szemét vagy mi? Apa lépett be először. Majd miután a többiek is jöttek volna be Mills lecsapta az ajtót. Említettem, hogy az irányító központban ücsörög? Ohh hogy nem? Hát most mondom. A szék előtt ugyanis ott volt az a csini csoda asztal, amin mindenféle okos gomb volt. Amikkel sok fincsi dolgot tudott csinálni. Szóval ledobta az ajtót, ami hangosan pacsizott le a talajjal. Elzárva tőlünk a csapat többi tagját. Mire mindannyian eszeveszett ajtóverésbe kezdtek. Steve a pajzsával próbálta beverni az előttük álló akadályt.