Barnes lánya

Régi ismerős rossz értelemben

-B@SSZA MEG!

Mindannyian rohantunk vissza a laborba. Túl nagy lett a csend egy idő után, majd a sikító csendet Tony káromkodása szakította félbe. Nyilván nem jelentett semmi jót. Fogalmam se volt róla mit találunk majd ott, ha belépünk. Nagyjából egyszerre értünk a labor bejáratához. Egy pillanatra Pepper-re pillantottam, látszott rajta, hogy rettegett, vajon mit találunk odabent. Nat belökte az ajtót, egyszerre estünk be rajta. Tony a szerkezet mellett állt és a kezében tartott valamit. Fogalmam se volt róla mi lehet az, a mai nap egyre több kérdés rajzolódik ki a fejemben, de választ nem igen találok rájuk. Stark felénk fordult.

-Mi az Tony?-kérdezte Steve.

A férfi sápadtan állt az asztal mellett, egy szellem megirigyelte volna a fehérségét. Mintha sokkban lett volna. Nem is válaszolt a kérdésre, csak meredten bámulta a kezében lévő akármit.

-Tony?-szólította meg Pepper.

A férfi még mindig holt sápadt volt. Mintha kiszívta volna belőle az életet az az izé. Nem tudtam miért csinálom, de odamentem hozzá, bal kezemmel megfogtam a vállát, míg a jobbal lassan a tárgyélt nyúltam és  kivettem a kezéből. Hátha az segít rajta, kizökkenti a gondolataiból. Megráta a fejét, mintha felfrissítette volna  magát, majd ismét köztünk volt.

-Stark! Mi ez az izé?-mutattam a kezemben lévő tárgyat.

-Azt én csináltam a hadseregnek. Egy vezérlőcsip, halálgépekbe.

-Hogy mikbe?-lepődött meg Wanda. Én éreztem ahogy az ideg miatt ugrál a szemöldököm és tikkel a szemem. Én se vagyok egy ma született bárány, de azért na. Húzzuk meg azt az etikai határt valahol. 

-Mr. Stark találta fel ezeket, azon célra, hogy a háborút hamarabb lezárhassák, kevesebb emberáldozattal. Robotokba akarták építeni.-magyarázta Visio.

-De leállítottam a fejlesztést, mikor megtudtam mit akarnak vele kezdeni. Valaki befejezte gondolom....

-Tony ez nem a te hibád.-mondta Pepper majd megcsókolta a férjét. Nagyjából mindenkin ugyanazok az érzelmek látszódtak; aggodalom, undor, idegesség. Ott álltunk csendben, nem mertünk kérdezni, hátha érzékeny pontra tapintunk. 

-DE...igen is az enyém. Ráadásul harc elemző programja is van.

-Szóval most már van adatuk Avaról?-kérdezte Sam.

Stark egy nagyot sóhajtott, majd bólintott. Rám nézett, tekintetéből egyből kiolvastam, hogy sajnálja és nem akarta ezt. Én pedig teljesen tisztában voltam ezzel. Nem is haragudtam rá, így hogy a tudtára adjam egy apró mosoly kíséretében megingattam a fejemet. És reméltem, hogy megérti mit akartam mondani ezzel. 

-Valaki kielemzi a technikádat és felkészül ellened. -magyarázta tovább Stark egy kis idő elteltével. Apa a lehető legszúrósabb pillantásával szuggerálta Tonyt. Valamilyen módon értettem miért reagál így, ha az én gyerekemről lenne szó, már biztos megöltem volna Tonyt.

-Nem csak ellenem. Szerintem a Bosszúállók végét akarja valaki. -hangot adtam a gondolataimnak, most ebben a helyzetben jobbnak láttam, ha kieresztem őket.-gondoljatok bele! Miért gürizne bárki is ennyit egy 80 éves katonáért, ha egyszerűen fejbe is lőhetne az utcán. Aki ezt tette az bosszút akar. Méghozzá baromi nagyot. Valahogy ártottunk neki.

-Azt gondolod, hogy ugyan azt tesz mint Zemó?-húzta fel a szemöldökét Steve, kérdőn felhúzta a szemöldökét és mellkasa előtt összefonta a karjait, így nagyon komolynak tűnt egy pillanatra. Főleg hogy feszülős izompóló volt rajta. Majdnem kiröhögtem szegényt. De csak majdnem.