Fordulat (Draco Malfoy Ff.)

(2.évad 30.rész)

Most sok válaszra vártok nagyon jól tudom, de sajnos egyikre se fogok. Az emlékeim fele már megvan Azt hiszem. De néha elgondolkozok azon, hogy nem szeretném őket vissza kapni. A régi énem kicsit prosztós volt. Na de most foglalkozzunk a jövővel.

7:30-van, és én még mindig a saját szobámba fekszek a két barátnőmmel. Istenért se tudunk elválni a kényelmes ágyunktól és iskolába eredni. Imádom a Roxfortot ne értsétek félre de túl sok ott a bonyodalom. Szeretem, nem szeretem blabla... De most megígérhetem nektek, hogy ez a rész egyikkőjükről sem fog szólni.

~Lányok, ideje megmozdulni mert ha elkésünk Babbling professzor órájáról akkor nagyon nagy baj lesz.-keltegettem a lányokat hiába jó magam sem tudott teljesen felkelni. A lányok dörzsölték a szemüket majd felpattantak. Közösen a fürdő szoba felé vettük irányunkat, hogy felöltözhessünk.
Felvéve igen vissza taszítóan zöld talárunkat igyekeztünk le a nagyterembe ahol a reggeli már javába fojt. Futva ültünk le a mi kis bandánkhoz akik már a vajas pirítóst tömték magukba.

~Ti meg hol jártatok?-állt fel Flint.

~Nagyon aranyos vagy Flint, hogy úgy köszönsz nekünk hogy felállsz de azért ennyire ne tisztelj minket.-nevettem el magam majd ültem le a helyemre.

-Draco?-néztem körbe de a barátom sehol. Sose tűnik csak úgy el

~Azt hiszem az apjával van, de nem vennék rá mérget.-vonta meg a vállát Sam. Hmmm semennyire sem jó jel az, hogy Draco Malfoy Lucius Malfoyal van. Furcsálltam a dolgot de majd megbékélek vele. Gyorsan megittam a narancs levem és belapátoltam a mágikus zselatinomat és a két csaj társaságával indultunk meg az óráinkra.

~Nektek nem furcsa, hogy Draco az apjával van?

~Marline hallod magad "az apja" nem valami lány-nevette el magát Emm

~Ez igaz, de Lucius nem szokott csak úgy felbukkanni.

~Ez viszont igaz.-szólt már közbe Alexa is. Sokat nem foglalkoztunk a ténnyel mert megérkeztünk a terembe. Beülve Pansy mellé aki ugyan úgy Dracot kereste.

~Az apjánál elméletileg.-szóltam közbe még mielőtt fel tette volna a kérdést majd elővettem a tankönyvemet. Babbling professzor igen unalmas órákat szokott tartani a felét el bóbiskolom pedig figyelnem kéne mert lassan itt van a vizsga idő és szó szerint nem tanultam semmit.
Éppen csuktam volna le a szemeimet mikor Dumbledore nyitott be az ajtón.

~Marline és Harry kérem jöjjön velem. Sajnálom, hogy megzavartam az óráját Misr. Bathsheba Babbling.-bólintott az igazgató úr majd kiment. Harryvel össze néztünk majd elkezdtünk ki fele futni, hogy mi a jó isten lehet ez. Egészen az irodájába vezetett minket, ami ott várt egyszerre volt sokkoló de megnyugtató. Draco volt ott Sissivel és Luciussal. Sajnos nem egyedül voltak. Ott voltak a drága imádott szüleim és Weasleyék?. Na ők viszont mit keresnek itt?

~Köszönöm a szülőknek, hogy ilyen hamar ide tudtak érni hozzám. Nyílván nem véletlenül zargattam önöket és a gyerekeket.-mondta a nagy köszöntőt Dumbledore. Én Harry mögött álltam és fogtam a vállát mintha valamitől is megvédne a szerencsétlen gyermek.

~Voldemort vissza tért, és titeket akar. Nem az iskolát nem a csatlósait hanem titeket. Marlie és Harry!-mutatott ránk az igazgató úr. A hírtelen megdöbbenéstől megfogtam Harry kezét aki megszorította tudván, hogy "nincs nagy baj"

~Hogy érti ezt igazgató úr?-szólalt meg végül Harry is.

~Elkell mondanunk valamit kislányom.-sóhajtott anya.

~Már csak te hiányoztál.-fontam keresztbe a kezem.

~Nem a mi gyerekünk vagy.-fordította el a fejét. A hirtelen megdöbbenéstől köpni nyelni nem tudtam volna. A lábaim mintha földbe gyökereződtek és menni nem bírtam.

~Mikor rád találtunk az utcán csupán más fél éves voltál. Majd 3 év után kiderült ki gyereke is vagy.-szorította össze a fogát majd folytatta.

~Voldemort gyermeke vagy édesem.-HOGY TESSÉK? Én aki a légynek nem tudna ártani egy olyan ember gyermeke mint maga a sátán?

~Tessék?-ennyit tudtam kinyögni. Nem engedtem őket szóhoz jutni hiszem kifutottam. Hogy merre azt én magam se tudom. Hála istennek senki nem futott utánam vagy kiabált volna. A saját gondolataimmal akartam lenni. Vagyis csak akartam!
Hirtelen egy testbe ütköztem. Csíkos pólóba volt és narancssárga pulcsiba. Felnézve a vörös haja csodálatosan passzolt barna szemébe. Fred volt az, igen most ő kell nekem senki más. Sírva beleugrottam nyakába és nem akartam elengedni.

~Marline jézusom mi történt? Draco tett valamit? Megölöm.-dühös volt de mindeközben csak gyógyítani akarta a lelkem.

~Gonosz vagyok Freddie, nagyon gonosz.

~Már hogy lennél gonosz Marline? Te vagy az a lány aki mindig segíteni akar mindenkinek.-vált el tőlem majd nézett bele síros szemembe.

~Nem az vagyok akinek te hiszel.-távolodtam el tőle de ő egyre közelebb jött.

~Voldemort lánya vagyok.-fordultam meg hiszen a szemébe nem tudtam nézni. Sokáig semmi hang nem volt, ám egyszer csak megérintette a vállam és a szemembe nézett.

~Bárkinek a gyereke is legyél az Marline sose fogsz megváltozni. Lehetsz a Sátán lánya is akkor is maga egy angyal vagy.-mosolygott rám. Úristen és még ezek után azt kérdezitek miért vagyok szerelmes ebbe a fiúba? Hát ezért. Mosolyogva megöleltem a srácot.

~köszönöm Freddie, mindent köszönök-bújtam a mellkasába mire felkacagott és a hátamat kezdte el simogatni.
Ez a nap tetőfoka és nem akarom, hogy bárki is elválaszthasson ettől a fiútól.

~Szeretlek

~Mi?-kérdezett vissza. Aztán leesett mit is mondtam neki az előbb.

~Vagyis öhmm mint barát tudod.-nevettem rá kínosan.

~Én is szeretlek.-kacsintott rám. A felhők felett voltam és nem tudtam mi tévő legyek. Az "én is szeretlek" válasz lebegett csak a fejembe és semmilyen más szó nem tudta volna ezt a mondatot elhessegetni onnan...