Fordulat (Draco Malfoy Ff.)

A merénylet...

[....]

Felértem a lelátoról és onnan szúrkoltam a szőkeségnek. A hang a fejemből már 30 perce hogy eltünt hál istennek ám korán szóltam el magam.

Figyeljrám nem szerettek soha! Indulj el jobb életed lessz csak indulj-a hang a fejembe teljesen megbabonázott majd elindultam a kilátó szélihez. Csak mentem,mentem és mentem. Egyszer csak azt érzem hogy a lábam elhagyja a biztonságot nyújta fa léceket és zuhanni kezdtem. Draco már pont elkapta volna az arany cikeszt ám ott hagyva hozzám sübített és kapta el majdnem élettelen testemet. Így Harry megfogta az aranycikeszt és a játék befejeződött. Szerint most először életében nem érdekelte a veszteség, kezébe tartotta hanyag testem és szólítgatni kezdett.

Draco....-suttogtam neki ám az összes erőmet felhagyva akatt fent a szemem és ájúltam el a karjaiban.

[.....]

Kinyitva szemeim a gyengélkedőn keltem fel. Malfoy melettem ült és fogta jéghideg kezem. Mosolygtam rá majd minden erőmet megmozgatva szorítottam egy gyengéden a fiú kezére.

Marlie uristen minden rendben?-kapta fel fejét majd a szürke íriszeit rám emelte. Csak úgy csillogot a fényben amit az ablakok engettek be,tejföl szőke haja kocosán ált ám őt ezt sem zavarta ebben a reménytelen helyzetben. Felültem majd szemeibe néztem mélyen tudta mit akarok de azt is tudta nem akarok megszólalni. Muszály voltam neki a hangról beszélni muszály vagyok elmondani neki mi nyom hisz a barátom.

Mi történt?-tettem a lábam török ülésbe majd Malfoy helyett foglalt mellettem és kezdte el mesélni.

Lényegégben öngyilkossági merényletet akartál végre hajtani de elkaptalak!-mosolygott rám mir egy hálás pillantást vetettem rá és hozzá bújtam. Gyengéden adtam nyakára puszit ami csillogott az izadtságtól de nem érdekelt semmi csak az hogy vele minden rendben legyen és senki se bántaa mert azt sem én sem a Malfoy család nem bírná ki.

Nem én nem akartam! Nem akartam tönkre tenni a mecsed Draco úgy sajnálom. Neharagudj-sírtam el magam a mellkasába majd a kezem nyaka köré csavartam emeltem fel a fejem és csókoltam meg az elöttem ülő fiút,aki a derekamat szorosan tartotta véletlenül sem akart elengedni és véletlenűl sem akarta ezt abba hagyni. A nyelvével igen bejutást kért a számba amit megadtam neki mire ö kajánúl belevigyorgott csókunkba. Harmione nyitott ránk majd zavartan fordult el,Malfoy hangosan mormólt egyet majd elkiabálfa magát "Gyere Granger reménytelen sárvérű" ordította Harmione arcába mire sajnálkozva néztem Harmionéra.

Bocsi,attól hogy velem ilyen én nem tudom meg váltani a világot és tudom veletek kibékíteni meg mint ketten tudjuk milyen apja,reménytelen eset-huppantam le az ágyról majd átkarolva hagytuk el a gyengélkedőt.

Köszönjük madam Pomfrey!-ordítottam el magam majd az ápolónő bolintott egyet mimeg véglegesen hagytuk el a helyet.

Marlie,te nem jóba vagy a Malfoy családdal?-kérdezte érdeklődve Harmione mikor a könyvtárba értünk.

De,egészen szoros kötelék fűz hozzájuk de nem vagyok világ megváltó ismerjük Dracot! Én kifejezetten közelről Luciust rávan szálva Dracora. Nagyon sajnálom a szőkeséget,hiába vagyok ott az apja akkor is folyton piszkálja és azt akarja hogy az ő nyomdokaiba lépjen. Pedig hidd el Draco Malfoy egy érzengős fiú és nem olyan kemény mint az apja-mosolyogtam barátnőmre aki nem tudta hova tenni utobbi mondataimat és csak bologatott.

Beszéljünk a hangról ami a fejedben van!-kérdezte Harmione majd a könyvek közt kezdett el kutakodni.

Nem hallottam még sose a hangot,még a hangja sem emlékeztet senkiről! De nagyon furcsaságokat súg! Mi eggyek vagyunk,meg hogy nem szeret senki! Aki benne él a fejembe azt akarja ne legyen senkim és mi hamarább haljak meg!-csaptam össze a könyvem majd a nagy terembe igyekeztem ugyanis hallottam hogy ma van a trimágus tusa.
Harmionéval ketté váltunk majd lehuppantam a szőkeség mellé aki a kezét mint mindig a combomra rakta és így pihentette. A megnezevezett testrészemet immár simogatni kezdte,ezt általában akkor szokta mikor ideges és próbálja magát lenyugtatni.