Fordulat (Draco Malfoy Ff.)

Sajnos nem sikerült...

~Draco szemszöge~

Ordibálásra keltem,majd oldalamra fordulva vettem észre Marlie nincs mellettem. Tudtam mit jelent és hogy kivel ordibálnak.
Felvettem egy pólót és es nadrágot majd rohantam le a lépcsőn és láttam ahogy Marlie feje egyszer csak Voldemortévá válik.

Figyelj Marlie ez nem te vagy! Érted nem te vagy az aki most,te jó vagy egy jó lelkű ember-ment közelebb Granger de nem hatott ugyan is egy egyszerű pálca mozdulattal a falhoz vágta a lányt. Anyáék nem tudtak mit tenni melléjük kell hogy álljunk ugyan úgy mint a Black család. Halálfalók,attól hogy most Marlie testében van muszály vagyunk őt pártolnunk.
Voldemort eltűnt egy fekete köd kíséretében majd Anna a földre rogyva kezdett el sírni. Nem tudtam végignézni hogy éppen a barátnőm (vagy volt barátnőm részlet kérdése) anyja maga tehetetlenül sír.

Anna,kérem nyugodjon meg! Itt van velünk és vele leszünk,szemmel lessz tartva! Igaz most ő parancsol de minden rendben lessz.-próbáltam nyugtatni a már-már törékeny lelkű anyukát de ezt a kis dumámat én magam sem hittem el.

Draco,te vagy az aki áttudja érezni velem a fájdalmat senki más. Mind ketten tudjuk hogy elvesztettük ne kínozd magad hamis szavakkal fiam-ált fel majd Pensereel együtt hagyták el ezt a helyet.
Anya és apa is így tett majd azzal búcsúztak,hogy "a sötét nagyúr látni akar minket össze hívott"

Ő MARLIE ÉS NE BESZÉLJÜNK RÓLA ÚGY MINT AKI MÁR NEM LÉTEZIK-ordibáltam bele a szüleim arcába,de tudtam nagyon jól nekik van igazuk.
Ők köddé váltak mire keservesen néztem a Weasley családra.

Sajnálom hogy így történt,tudják úgy érzem ezt elkell mesélnem maguknak.-foglaltam helyet a konyha asztalnál.

Nekem Marlie jelentette a családod. Nagyon rossz környezetbe nőttem fel és az apám azt akarta,hogy csak róla vegyek példát és lépjek a nyomdokaiban. Így nagyon sok választásom nem lehetett. Apám nyomdokaiban léptem,ugyan olyan gonosz lettem egészen az előző évig ahogy megismertem jobban a vonaton.
Csodálatos lány volt,sugárzott belőle a szeretet,az okosság és a szépség. Édesanyámon kívül nem csodáltam lányt ennyire.
Nagyon nehéz volt őt bármikor is elengednem,mert én kiskoromba sose kaptam meg azt hogy valaki szeret vagy együtt érez velem. Ezért voltunk mi olyan fontosak egymásnak,mert egyikünk sem kapta meg azt a szeretet mint maguk,vagy a gyermekei.
Tudom gonosznak tűnők és az is vagyok,de mikor vele vagyok/voltam sose akartam gonosz lenni. Sose akartam neki ártani egyszerűen csak a szeretetemet akartam neki átnyújtani és ez az utóbbi 8 hónapban úgy gondolom sikerült.
Voltak nagyon,nagyon sok nézet eltéréseink de ugyan úgy vissza találtunk egymáshoz és megtudott nekem bocsátani. Tudott engem önzetlenül szeretni és úgy ahogy én magam vagyok. Nem a pénzem miatt vagy azért mert jóképű vagyok,hanem azért mert megszerette ami igazán bennem van.
Nem gondoltam volna hogy ezt pont majd maguknak mesélem el,mindig is morcos voltam magukra,de csak azért mert a gyerekek kaptak szeretet.
Aztán mikor az életembe lépett Marlie!
Egyszerre voltam nagyon vidám és szomorú.
Szomorú azért amiért apám lehet kirekeszt a családból,boldog meg azért mert megkaptam a világ legnagyobb szeretetét a világ legaranyosabb,legszebb,és legg szeretetre méltóbb lánytól.-a szemeimből csak úgy folytak le a nagy görbe könnycseppek amiket nem akartam,de kibuggyantak.
Folyamatosan csak töröltem őket de azok csak folytak folytak és folytak.

Most ha megbocsátanak vár a barátnőm-mosolyogtam keserűen majd el hopponáltam magam a megbeszélésre.

Ó,kedves Draco! Azt hittem már sosem jelensz meg-invitált Voldemort a helyemre én meg szó fogadóan leültem. Egyszer csak hirtelen Voldemort feje Marlievé váltott..

Draco....-suttogta lágy hangon. A szívem majd kiugrott a helyéről hogy tudom oda bent van de a sötét nagy úr nem engedi ki.

Nem megmondtam kislány hogy maradj ott! Még egy szó és súlyos következményei lesznek-ordibálta Voldemort Marlienek.
Minden izmom megfeszült amik csak megtudtak,apa megbökte a lábam hogy ne csináljam mert csak magunk alá vágjuk a fát.

Elnézést! Igen szeszélyes egy lány tud lenni főleg ha nem marad helyén és más emberek nevét ejti ki. Innen is elnézést Draco-nézett rám azzal a rideg tekintettel. Ám az a rideg tekintet Marliere váltott.

Nem probléma-nyeltem egy nagyot és kaptam el a fejem.

A mai vendégünk Charity Burbage kisasszony aki a Roxfordban volt tanár és a Muggle ismereteket tanította. A tanárnőt nem érdekelte hogy ők mugglek sőt még jobb azt mondta,hogy közösüljünk velük.-Bellatrix elkezdett nevetni Voldemortal és a többiekkel de én valahogy nem tudtam. Egyszer csak megszólalt a tanárnő.

Perselus kérem mi barátok voltunk! Segítsen nekem-suttogta a tanárnő mire Voldemortnak felhúzta az agyát és kirántotta pálcáját már pont ordibálni akart amikor Marlie tért vissza saját testébe.
Ijedt volt,nagyon ijedt. Anyáékra néztem akik bólogattak egyet és mindenkit elküldtek a tanárnővel együtt. Én Marliehez futottam aki kérlelően nézett engem.

Kérlek,nem akarom-kezdett el sírni majd szorosan hozzám bújt. Lágyan tartottam a kezembe de tudtam ez nem örök. Megpusziltam a száját de ez már nem olyan amilyen volt,ez ennél sokkalta másabb.
Hirtelen megjelent Dumbledore meg a Weasley család.

Kérem menyjenek innen bármikor vissza térhet,bármikor és nem lenne jó ha magukat itt látja.-nézett szomorúan a többi tagra akik tiltakozóan rázták a fejüket majd felém fordultak.

Draco,fogd le-parancsol rám Dumbledore.

Mi tessék? Miért kell lefognia? Draco nem foghatsz le a barátnőd vagyok-ezzel a mondattal átváltott Voldemortá így hátrálni kezdtem de Albus rám ordított.

Nem Draco! Fogd le-nézett mélyen a szemembe mire félve de a sötét varázslóhoz elvettem az irányom.

Figyelj Marlie itt vagyok látod? Itt vagyok neked,nem lessz semmi baj most segítek ha kell-lépkedtem egyre tovább majd Voldemortból Marlie lett és össze csuklott,de hála csodás reflexeimnek elkaptam.
Dumbledore ide ált majd űzni kezdte azt a valamit ami a barátnőmben lakozott. Sikított,nagyon keservesen és sírt hozzá,majd egy kis idő múlva eltűnt kezeimből.

Voldemort elvitte őt valahova,nem fogja megdicsérni amit tett-rázta fejét anya,mire Albus és a Weasley család kérdően nézett...

Megmentett egy tanár mikor vissza tért,de előtt leszidta hogyha bármit mond azt nem ússza meg.-rázta a fejét Anna.

Nincs más választásunk várunk mikor ujra össze gyűjti seregét-hopponált el mindenki,majd én is...