Fordulat (Draco Malfoy Ff.)

(2.évad 31.rész)

Másnap reggel

Mit ne mondjak a kialvatlanság járta át az egész testemet. Nem tudom mi tévő legyek. Hogy tudhatnék így bárki szemébe is belenézni. Bárki aki megtudja félni fog tőlem vagy a helyzettől.
Nem akarom, hogy ki tudódjon.
Kómásan keltem ki ágyamból és kapkodtam magamra a ruha darabokat. Ebbe a talárba úgy érzem magam mint egy zsák krumpli.
Elnevettem magamat a saját nyomoromon majd megindultam lefelé. Megláttam a mi kis bandánkat. Felhőtlenül mosolyogtak és nevettek. Annyira nem akarom elrontani a hangulatot, hogy "hello én amúgy Voldemort lánya vagyok és lehet apám pont azt terveli ki, hogy hogyan lehetne ezt a helyet elpusztítani és maga mellé csábítani engemet!".
Undorral az arcomon indultam meg a Mardekárosok asztalához.

-Jézus Merlin téged is lehet látni?-nevetett fel Flint. Rá grimaszoltam majd megöleltem szoba társaimat puszit nyomtam Draco ajkaira és leültem mellé.

-Minden rendben van?-pillantott felém Draco. Egy aprót megrántottam a vállamat majd neki ültem enni. Vállam fölött elnézve a Weasley ikrek ültek a Griffendélesek asztalánál és figyeltek engem.
A szívem szakad meg, hogy most nem ott ülök velük és nyomjuk a faszságokat.

-Na mi megyünk. Jössz M?-pillantott felém kedvenc csapat kapitányom egyike.

-Egy pillanat. Mennyetek előre majd utol érlek titeket.-tettem bíztatóan tenyeremet Draco combjára aki az ikrek felé nézett majd bólintott egyet. Mosolyogva megvártam míg elhagyják a nagytermet és az ikrek felé kezdtem el lopakodni.-Ne tudjátok meg mennyire unalmasak!-kezdtem el a kamu ásítozásomat. Az ikrek egy halkat felnevettek majd össze préseltek az ölelésükkel.

-Hogy, hogy nem mentél el velük?-nézett rám Georgie.

-Vagy a házakat szidják vagy parancsolnak egymásnak. Nagyon jó társaság nem?-forgattam meg a szememet unottan.

-Beszélhetünk majd suli időben Mal?-pillantott rám Fred. Egy aprót bólintottam majd felálltam. Oda hajolva két nyálas csókot nyomtam arcukra majd igyekeztem el az órámra. Nagy meglepetésemre Piton professzorral volt.

-Szép napot a tanar úrnak!-intettem egyet a kereszt apámnak aki mogorván vissza intett. Nem utálom ezt a tantárgyat de kifejezetten nem is kedvelem.
Az óra vészesen lassan telt de amikor becsukta tankönyveit tudtam, hogy végre vége. Igyekezetem volna ki az ajtón amikor a karomhoz kapott.

-Nem szeretném ha híresztelnéd ezt az egész dolgot.-össze ráncoltam a szemöldököm, elsőnek nem értettem mit értett ez alatt de aztán észbe kaptam.

-Egyáltalán te ki vagy nekem?-rántottam ki kezeim szorításából majd hagytam is ott az alaksort. Felfelé igyekezve Dracoba botlottam bele.-Ohh szia szép fiú hát te?-néztem rá.

-Volt egy Lyukas órám és csak bolyongtam. Mikor tudunk már kettesbe lenni?

-Iskola után szabad vagyok!-kacsintottam rá majd hagytam ott. Igazából hiába nem éreztem szerelmet felé valamilyen oknál fogva egy részem olyannyira ragaszkodott hozzá, hogy azt szavakba sem lehet önteni.
Felérve immár a folyosóra igyekeztem volna át az átváltozatás tanra amikor is Fred csapódott hozzám.-Tudom, hogy beszélni szeretnél de az iskola másik végibe van órám.

-Másnak is elmondtad?-itt megtorpantam.

-Nem!-ráncoltam össze szemöldököm.-És örülnék ha te se mondanád senkinek mert nem is mondhattam volna el. És nem akarom, hogy bajod essen.-kezdtem volna el magyarázkodni mire Fred a kezem után kapott.

-Hé! Nem mondok senkinek semmit. Nyugi!-hálás pillantásokat vetettem felé majd elrohantam...

|Sziasztok! Tudom, hogy rég volt rész, több okból is. Az első az iskola! És azt is tudom, hogy unalmas lett. Nem sok rész van hátra a végéig így kezdek kifogyni mint ötlet. De most karácsony alkalmából elhoztam nektek ezt a részt.
Békés ünnepeket nektek!|