Hogy jutottunk idáig? (Shigaraki x Reader)

UA-s diákok

Felnéztem, és egy szőke hajú fiú állt előttem, akit egyből felismertem.- Nézzél már a lábad elé!- ordított rám majd csak úgy elsétált mellettem. Ekkor eszembe jutott, hogy a sportfesztiválról ismerős és, hogy talán ő is nyerte meg. A modorát nézve mondjuk eléggé nem hőshöz méltó viselkedés. - Gyere már Katsuki, menjünk!- szólt oda neki egy vele egykorú fiú.

 Borzos, zöld haja volt, és mikor hátra fordult gyorsan elbújtam a polc mögé. Ezt nem hiszem el, hányan vannak ezek?! És miért vannak itt? Nekik nem iskola van? Nem igazán értettem a helyzetet, de tudtam, hogy ő is szerepelt a sportfesztiválon. Ahogy néztem nem nagyon tudta kezelni a képességét. Mondjuk akár mennyire is megtévesztő volt az ereje nagyon hasonlított valakiére, de ha jobban bele gondolok a világon annyi képesség van már, hogy nem csoda, hogy hasonlít. Felálltam, mivel jobbnak láttam ha elmegyek, de nem voltam elég gyors.

 - Ömm.. én téged láttalak már valahol!- mondta a kasszás, és erre a UA-s diákok is hátra fordultak. Na, már csak ez kellett nekem!- mordultam fel magamban. - Hát szerintem azért mivel, hogy ööö elég sokat szoktam ide járni.- mondtam zavartan. - De nem, valahonnan más... te vagy az?!- mondta rémülten és gyorsan felkapta a telefonját.- Neeem, nem én vagyok!- vágtam rá. A francba, pedig Kasumi mindig mondta, hogy óvatosabb kéne legyek. Na, de ezután egy nagyon fura dolog történt. Mintha mi sem történt volna a kasszás lerakta a telefont, és elmosolyodott.

- Ohh, elnézést azt hiszem tévedés történt! Mostanában annyira szeleburdi vagyok!- motyogta, és a fiúkra nézett. Kérnek még valamit? De ők engem bámultak, így jobbnak láttam ha elmegyek onnan. - Különös!- mondta (mint kiderült) Katsuki, és fizetett. Mikor visszanéztem a vállamon láttam, hogy a zöld hajú fiú még mindig bámul engem. Kiérve megláttam a sarkon Aikát aki kérdően nézett rám.- Mikor láttuk, hogy nem jössz Kasumi utánad küldött, de mit látszik még egyben vagy.- mondta nevetve és együtt elindultunk haza felé.

-Ha ha, nagyon vicces! De köszönöm a segítséget! - Áh semmiség, de mi történt oda bent?- kérdezte. Miközben elmeséltem neki még egyszer hátra néztem. Annyira furcsa volt ez az egész, de ha Aika nem lett volna, lehet én se lennék. Elhaladva egy sikátor mellett láttam hirtelen elsuhanni egy árnyékot. Megálltam és oldalra néztem, de senkit nem láttam. Barátnőm is megállt miután észrevette, hogy lemaradtam és utánam szólt: - Gyere, mert még a végén megint történik valami aztán otthon meg leszedik a fejem!- kiáltott utánam és tovább ment. Volt egy fura érzésem a mai nappal kapcsolatban: az UA-s diákok, az árnyék, és az egész mai reggel. Gyorsan Aika után szaladtam és így mentünk végig a kihalt utcán.

Szóvaal remélem tetszett ez a rész! Nyugodtan írjátok le a véleményeteket, mivel elég kezdő vagyok ebben! Puszi!

~Vina.L