Egy unalmas reggel

228 5 0
                                    

Sziasztok! Tokuda Haru vagyok. Egy 19 éves lány sok kérdéssel egy-két titokkal és két jó barátnővel az oldalamon. Na meg persze JÓ sok hülyeséggel! 

Reggel a szokásos ébresztőm helyett valami egészen másra keltem. Ugyanis Aika leöntött egy pohár jéghideg vízzel. -AIKAA! MÉGIS MI A JÓ ÉDES ANYÁMRA VOLT EZ JÓ?-kezdtem el ordítani vele, mire a szoba másik végéből hangos nevetést lehetett hallani. -Jaj ne legyél ilyen durci! Nagyon vicces volt nem? Ha látnád a fejed!-nevetett tovább mire egy párnát vágtam a fejéhez.

Ő Aika. Hármunk közül a legfiatalabb. Rövid rózsaszín haja és szürke szeme van. Egy nagyon életvidám és örökmozgó lány. A legtöbb hülyeséget ő csinálja vagy ő rángat bele minket. De azért engem se kell félteni hehe....

Miután leordítottam még egyszer a fejét, nehezen de kikászálódtam az ágyból, majd fáradtan és csurom vizesen elballagtam a fürdőig. Egy lakásban élünk ami nem valami nagy de nekünk, hármunknak pont megfelel. Próbáltam valami emberre hasonlító kinézetet varázsolni magamra, ami nagyjából sikerült is.

Amikor már ezzel is kész lettem és át is öltöztem normális ruhába, ami egy fehér pólóból, egy farmerdzsekiből és egy fekete farmerből állt, középhosszú szőkésbarna hajamat két fonatba fontam.

(Valahogy így képzeljétek el)

(Valahogy így képzeljétek el)

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Mindezek után végre átmentem a konyhába ahol Kasumi a reggelit készítette

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Mindezek után végre átmentem a konyhába ahol Kasumi a reggelit készítette. Ő közülünk a legidősebb. Gyönyörű fekete haja és világoslila szeme van. Komoly és határozott. Legalábbis ezt mutatja. Sokszor sikerül rávenni a hülyeségekre, bár igen nehéz..... Na de vissza a jelenbe! Egy nagy ásítás közepette leültem az asztalhoz. Kasumi odajött és letett elém egy bögre kávét. -Jó reggelt!- mondta-Jobbat!-"köszöntem" én is-Mi történt?-kérdezte mire Aika elkezdett nevetni, másik barátnőm pedig kérdőn nézett rám.

Miután elmeséltem az egészet és Aika még egy videót is mutatott-, hogy mikor készült az örök rejtély-rendesen kiröhögtek engem amit alig de sikerült tűrnöm. Ezek után megreggeliztünk és Kasumi leküldött a boltba, mondván, hogy neki dolga van. Ezért elindultam le a boltba. Nem kellett félnem attól, hogy felismernek mert erre hősök nem igazán járnak, a UA-s diákoknak pedig iskola van.

Így teljes biztonságban érezve magam sétáltam egészen a kisboltig. Na igen. Csak a kisboltig. Mivel amint beléptem az ajtón nekimentem valakinek.

És nem is akárkinek.....


Na ennyi is lenne az első rész. Tudom, hogy rövid és ezért is bocsi. A kommenteket várjuk és figyelemmel kísérjük mind a ketten, legyenek bármilyenek is. Ezen kívül: bár ketten vagyunk, egy nevünk van! Ezért lehet azt hiszitek hogy az egészet egy ember írta, de ez nem így van. Remélem tetszett és ezért olvassátok tovább. Azt is tudom, hogy nem a legizgibb rész  de ahogy halad a sztori, úgy lesz jobb. Viszont mint mondtam ennyi is lenne. Hehe..... Pusszancs!

~VinaL.

Hogy jutottunk idáig? (Shigaraki x Reader)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora