Hogy jutottunk idáig? (Shigaraki x Reader)

Váratlan fordulat

Természetesen a fagylaltozós incidens után nem hazafelé vette az irányt. Igazából halványlila gőzöm sem volt arról, hogy hova mehetünk, de nem kerítettem neki különösebb figyelmet. Még mindig a nemrég történtekre gondoltam és cseppet sem próbáltam eltitkolni mosolyomat. -Mégis mért mosolyogsz annyira?- szólalt meg Shigaraki, aki még mindig előttem ment. De honnan tudta? Hiszen nem láthat hátra felé... Hirtelen megállt, -amitől majdnem nekimentem- majd megfordult.

Ekkor vettem csak észre, hogy egy szinte teljesen üres parkban vagyunk. A nap már lemenőben volt, a park másik feléből gyerekek nevetését lehetett hallani. Felnéztem és Tomura piros íriszeivel találtam szemben magam. Engem nézett és szemeben valami furcsa csillogást véltem felfedezni. Most látom csak, hogy milyen aranyos valójában. Az aranyos kék haja, és a- Álljálljáljj. VÁRJUNK EGY PERCET! MIÉRT GONDOLOK ÉN ILYESMIRE?? Nem Haru! Ezt most fejezd be!

Éreztem, hogy egyre vörösebb lesz a fejem. Hirtelen elfordultam. Nem akartam, hogy lássa. Egyáltalán miért viselkedek így? Nekem nem tetszik Tomura!.. Vagy...talán...nem! Az teljességgel lehetetlen!

//Tomura szemszög//

Miután elmentünk "fagyizni" úgy gondoltam menjünk be a közeli parkba. Igazából kicsit sem voltam rá mérges.Hogy is tudnék az lenni, ha olyan aranyos? Igen gondolom már kitaláltátok, hogy tetszik nekem... Igazából nem is tudom megmondani mióta. Csak ma reggelig magamnak sem nagyon akartam beismerni.

A parkban úgy döntöttem megállok és megfordulok, amitől szegény lány majdnem nekem jött. Csak állt és nézett, majd hirtelen elkezdett vörösödni a feje, mire hirtelen elfordult. Kezemet rátettem a vállára. -Minden oké?- kérdeztem mire megfordult és rám mosolygott azzal az angyali mosolyával.-Persze. Minden rendben.- ez után szépen lassan elindultunk hazafelé. Kis idő után Haru megszólalt.-Omm nem találom a telefonom. Áh van egy olyan érzésem, hogy a parkban felejtettem. Hogy len szerencsétlen?

//Haru szemszög//

-Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?- kérdeztem elkeseredetten inkább magamtól, mint Tomurától. -Visszamegyek érte. Te pedig menj csak haza.- mondta hirtelen és már indult is de megszólaltam. -Várj! A-akkor inkább itt megvárlak. Elvégre még közelebb vagyunk a Parkhoz mint haza.- Erre csak bólintott egyet majd elindult. Nem kellett sokat várnom mire vissza is jött.-Azta. Nagyon gyors voltál. Köszönöm szépen.- mondtam, ám válasz nem érkezett. Ahogy közelebb jött láttam, hogy egyáltalán nem Shigaraki jött vissza. Egy sötét csuklyás alak állt előttem, az utcalámpa pislog ott felette. Próbáltam kiszabadulni de erősebb volt nálam. Egy kendőt éreztem a számon, aztán hirtelen elsötétült minden.

Helo emberek! Ne haragudjatok, hogy nem írtunk, de erről nem mondok sokat, mert már az előző részben szó volt róla. A lényeg az, hogy megpróbálunk rendszeresen írni úgyhooogy itt is lenne a következő rész. Remélem tetszik, vagy legalább nem lett olyan rossz (elárulom ez egy másfél évvel ezelőtti rész csak nem lett kirakva...hogy rohan az idő.) Szép napot / estét kívánok mindenkinek! Pusszancs!

~Vina L.