Hogy jutottunk idáig? (Shigaraki x Reader)

Nemtudok címet 😅

Az említett ember Dabi volt.

Mit akarhat még?

Leült mellém a padra-bár próbáltam tudomást sem venni róla-és csak nézett maga elé. Már eldöntöttem, hogy felállok és elmegyek mikor megszólalt.-Figyelj.....Haru. Énn... sajnálom amit mondtam. Nem igazán gondoltam át. Tudod nekem is szar gyerekkorom volt egy szar apával és én...nem is tudom mit gondoltam. Tényleg nagyon sajnálom!-Tudod ezzel csak az a baj, hogy már késő sajnálni. Megtörtén, hát megtörtént.-mondtam lesajnáló fejjel. Talán kissé túl lesajnálóan is. Bár nem tehetek róla, hiszen azt mégsem mutathattam, hogy mennyire megbántott a dolog. Inkább felálltam az addigi helyemről és már mentem VOLNA ha nem hallok egy hangot. De most nem Dabi volt, hanem a szellemfiú-Várj kérlek! Ha esetleg társaságra vágynál....én itt várlak. Mindig.-nem fordultam meg. Nem akartam a varrottfejűt látni. Kissé elmosolyodtam és elmotyogtam egy rendbent, majd már mentem is.

//Dabi szemszög//

Ezt elcsesztem. Rohadtul elcsesztem. Mégis mit vártam? Hogy majd ha beszólogatok neki akkor jóban lesz velem?Én csak....szerettem volna ha nem úgy néz rám mint aki miatt a nővére meghalt. -Oi! Ne okold magad. Mindig ilyen ha a családjáról van szó. Hidd el, idővel téged is megkedvel.-mosolygott rám Kasumi. Istenem az a mosoly. Miket beszélek? Amióta itt vannak valahogy más vagyok mint előtte. Érdekel a csaj véleménye meg hasonlók. Én esküszöm belezúgtam.-Én csak...nem akarom hogy úgy tekintsen rám mint az egyik ember aki miatt meghalt a nővére.-mondtam megbánással teli hangon.Mi van velem? Ezek után megindultunk vissza a bárba.

//Vissza Haruhoz avagy Haru szemszög//

Mentem. Nem is tudom merre, azt sem hogy mennyi idő telt el távozásom óta. Egyszer csak egy tónál találtam magam. A parton egy lányt láttam meg, talán egy idős lehetett Aikával. Viszont...ez a lány nem élt. Hirtelen felém fordult. Elmosolyodott, majd intett,hogy menjek oda. Én csak némán mellésétáltam és leültem. Míg én az ő arcát, addig ő a lemenő napot nézte.-Miért ücsörögsz itt egyedül?-kérdeztem mire felvette maga mellől a fehér táblát (írói megj.: fogalmam sincs hogy mi a neve) és a fekete tollat. Észre se vettem hogy ottvannak. És, hogy tudja megfogni ha szellem? Na mindegy. Elkezdett írni a táblára, majd felém fordította.

"Tudod én mindig itt vagyok."-(szintén írói megj.: így fogom jelezni ha ír a lány "valami")- És miért nem beszélsz?-"Mert néma vagyok"-Jaj én...sajnálom. Nem vagy magányos, amiért ittvagy egyedül?-"Nem, mert...a húgomat várom"-Hogy érted, hogy várod?-"Tudod...mikor még életben voltam nagyon sok hülyeséget csináltam. Volt amit barátokkal, vagy a testvéremmel... Mindig ott voltunk egymásnak, ha kellett, és a halálom előtt megígértem neki, hogy itt várom majd. Ennek lassan már három éve. De..veled mi van?Látom, hogy valami nincs rendben."-ezután nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem.

-Tudod én is elvesztettem a testvérem. Pontosabban a nővéremet. Az apám egy gonosztevő, börtönben ül,és ma igazán felhúztam magam azon, hogy az egyik úgymond ismerősöm ez miatt egy elég csúnya dolgot vágott a fejemhez. Szóval egy mondattal az életem...Elég szar.-mondtam egy szomorú nevetés mellett.-"Figyelj! Az élet nem mindig olyan amilyenre számítunk, de a te életedet te alakítod. Nem kell mindig arra hallgatni amit mások mondanak. Légy önmagad!"-Nos én nagyon köszönöm ezt a kis időt itt de haza kell mennem.-erre már csak egy bólintás volt a válasz majd felálltam és otthagytam a még integető lányt.

Mentem, sőt egyenesen rohantam haza. Most nem érdekelt, hogy a lányok mit vágnak a fejemhez. Csak egy személyt kerestem. Dabit. A bárban találtam meg.MIkor meglátott sajnálattal teli szemekkel, rögtön mondani készült valamit de belevágtam.-Dabi! Nem érdekel a bocsánatkérésed. Nem is kell, hogy bocsánatot kérj, mert...ezt nekem kellene. Én sajnálom, hogy úgy felkaptam a vizet.-A-akkor szent a béke?-Szent a béke!- ezek után végre boldog voltam, hogy vele is jóban lettem. Elmeséltem a lányoknak, hogy mi történt, majd iszogattunk kicsit a bárban. Végül mindenki elment aludni. Nagyon jó nap volt a mai. Remélem ez holnap sem változik.

Akkor most egy kis plusz mert én is rég írtam nektek:

//Mesélő szemszög//

A Liga tagjai már mind aludtak, kivéve egy valakit. Azt a valakit aki már a kezdetek előtt is tudta, hogy többet érez a lány iránt mint mások. Jól gondoljátok! Ez a valaki Shigaraki Tomura volt. Most is éppen a lány szobája előtt állt és azon gondolkozott, vajon bemenjen-e? Végül lenyomta a kilincset, és odasétált a lányhoz. Mikor meglátta békésen alvó arcát, akaratlanul is elmosolyodott.-Haru! Tudom, hogy most nem hallasz...talán jobb is így. De hidd el, hogy én nagyon sajnálom azt ami a múltban megtörtént. És nem akarom, hogy arra a sorsra juss mint amire ő. Én...meg foglak védeni. Ha kell akár az életem árán!-e szavak után egy lágy puszit lehelt a lány homlokára, majd távozott.

Na heló gyermekeim! NEKEM NAGYON NAGY BŰNTUDATOM VAN HOGY ENNYI IDEIG ELHANYAGOLTALAK TITEKET, de én szeretném megköszönni azoknak akik még olvassák a sztorit, hogy örülök, hogy még itt vagytok és követitek amit írunk! Én nagyon remélem, hogy tetszett a rész de meg kell hogy mondjam, nem is kicsit voltam ideges mikor az egész részt kitörölte a Wattpad.Na de mindegy! A szokásos szöveg bla bla bla.... már mindent tudtok ugyhoooogy... Mégegyszer nagyon sajnálom. GOMEN'NASAI! Legyetek jók és szobatiszták! Pusszancs!😘

~Vina L.