Hogy jutottunk idáig? (Shigaraki x Reader)

Meglepetés🎁

      Reggel mikor felkeltem a hűvös levegő ellenére hamar kipattantam az ágyból és az erkély felé vettem az irányt. Miután kijjebb értem szorosabban magamra húztam a pulcsim, mert nem számítottam arra, hogy az idő milyen gyorsan tudd megváltozni egy éjszaka alatt. Lenéztem az utcára, de az embereket látva eszméltem, hogy nem számít mennyi az idő csak a rohanás. Az egyik oldalon két apa boldogan figyelte ahogy gyermekük kortyolja a forró csokit, a másik utca sarkon egy nő két szemét kisírva próbált talpon maradni úgy, hogy karján végig csöpögött a vér, de az emberek csak mentek és mentek mert elkönyvelték. Ez a sors.

      Már fordultam volna meg, hogy vissza menjek mikor hirtelen észre vettem hogy Shigaraki mellettem könyökölve bámul a semmibe. Kínosan visszafordulva azon agyaltam mióta állhat ott mivel, hogy nem hallottam lépteket. -Mindenki éli az életét.- szólalt meg hirtelen. -De, hogy mi van a fal mögött (egy titán. Sorry ezt muszáj volttt :) azt soha nem tudjuk meg.- jelentette ki, de a hangján nem lehetett megtudni, hogy ez rosszat vagy  jót jelent. -Jahh... azt hiszem..- makogtam, de utólag rájöttem, hogy sokkal jobb lett volna ha meg se szólalok.

       -Ma viszont találkozóm van szóval nem lesz edzés.- jelentette ki, mire csodálkozva felé fordultam. -Ésss kivel lesz eeez a találka?- néztem felé félénken, mire hirtelen megfordult.- Az nem lényeges! Inkább menj le kész a kaja. Ezután sietős léptekkel távozott. Úgy látszik egy este alatt nem csak az idő változik meg. Kissé sokkolva sétáltam vissza a szobámba amikor láttam ahogy a lányok az ágyon terpeszkedve nagy szemekkel néztek rám.- Naa és mit mondott?- kérdezte Aika szája sarkán egy kis huncut mosollyal.- Hát mondta, hogy ma nem lesz edzés és ja... elment.- Csak ennyi?- láttam hogy még vártak volna valamit de nem tudtam több hírrel szolgálni.

- Ahh ne is foglalkozz vele! Biztos nem vette be a nyugtatóját!- jelentette ki barátnőm mire felkacagtam.- Lehet...- És azt tudjuk legalább hogy az edzés idejében mit fog csinálni?-Azt mondta, találkozik valakivel, viszont az illető nevét már nem tudtam meg.- ültem le az ágy szélére tanácstalanul azon gondolkodván mi változhatott meg a tegnap óta.- Biztos valami gonosztevővel találkozik..- Vaagy egy csaj van a dologban... mit tudom én lehet egy randi vagy.. Mii?- fordultam felé hirtelen. -Hát most figyelj, be vallom vannak jobb pasik Tomuránál, de még is csak férfiból van!- jelentette ki Kasumi mire én és Aika furcsán néztünk rá.- Kell egy terv!!!- kiáltott fel hirtelen Aika.

- Máármint milyen tervre gondolsz?- Kémkedni fogunk! Mondjuk csak te fogsz, de az akciót együtt csináljuk!- mosolygott rám mire engem (ma már sokadjára) a szívroham kerülgetett.- Kivan zárva! Ebben tuti nem veszek részt!- jelentettem ki határozottan.- Igen Aika! Az örült ötleteidet tartogasd máskorra!- állt mellém másik barátnőm.- Hát jóóó! Ez csak egy ötlet volt, de ha nem akarjátok tudni, hogy vajon a drága vezetőnk melyik lánnyal tölti éppen a drága idejét... Nem tudtam hirtelen hogy mit csináljak. Nagyon furdalt a kíváncsiság viszont tudtam, hogy biztos nem fog jól végződni. És igen! Engedtem a kísértésnek. - Jó! Legyen! - mondtam mire barátnőm győzedelmesen rám vigyorgott.

- Csináljatok azt amit akartak, de én tuti nem leszek benne!- nézet rám mérgesen Kasumi ezután elhagyta a szobát. - Na akkor csináljuk!- nézet rám Aika majd miután elmondta a tervet jöttem rá, hogy nem biztos hogy bele kellett volna egyezek.

Az estéhez közeledve Tomura elindult a kis találkára. Terv szerint követtem őt ami elég nehéz volt mivel Shigaraki kb 10-szer hátra fordult. Mikor a parkhoz ért hirtelen megállt. Várt és várt. Egy fa mögött én is elbújtam ami mögött jól láttam mindent. Egy kis idő után megjelent egy másik pasi is akit Tomura valami Overhaul néven köszöntött. Az erős szél miatt nem sok mindent hallottam, de mikor Overhaul elment Shigaraki a semmiből megfordult. A szívroham kerülgetett és magamba imádkoztam, hogy ne vegyen észre. Egyre jobban hallottam a felém közeledő lépteket mikor hirtelen minden abba maradt.

Próbáltam a leghalkabban venni a levegőt mikor éreztem, hogy a mögöttem lévő fa már nincs a helyén. Lassan leesett, hogy Tomura elporlasztotta és ha minden igaz most mögöttem áll. Szép lassan megfordultam mikor szembe találtam vele magam. Úgy látszik az elméletem helyes volt. - Halljam. - mondta haláli nyugodtan mire én azt se tudtam fiú vagy lány vagyok.- Szóvaa.....énn...ömmmm....kérdez....vamit- makogtam ki ezt a pár szót mire ( legnagyobb meglepetésemre) megfordult és csak úgy elindult haza felé. Megint ott voltam kérdésekkel a fejembe.- Ha nem akarsz itt éjszakázni jobb lenne ha fel állnál- szólalt meg mire én gyorsan felálltam és futva beértem őt. Szótlanul sétáltunk egymás mellet mikor észre vettem, hogy nem is haza vezető úton megyünk.

Hirtelen megállt egy fagyizó pultja előtt. A lakatot nemes egyszerűséggel eltávolította és egy tölcsért vett a kezébe.- Milyet kérsz?- nézet rám miközben én csipkedtem magamat mert tudtam, hogy Tomura és a fagyi két külön fogalom. -Hát öööö kávés van?- Jah.- a tölcsért jó erősen bele nyomta a fagyiba mire kb az egész teteje szét repedt, de mint láttam nem zavarta. Felém nyújtotta mire én meglepődve átvettem. -Kööszönöm- hebegtem mire ( elfordult, de láttam) elmosolyodott. Így mentünk ketten úgy hogy azt a drága vigyort nem lehetett letörölni a képemről.

Mit is írjak most. Bocsánatot kérek  mert ilyen sokáig nem volt story. Mikor már sokadszorra nem néztem rá a Wattpadra azért nem írtam mert attól féltem majd mit mondok mi miatt nem volt folytatás. De ettől függetlenül remélem ez a rész tetszett. Remélem mindenkinek jól telt a nyár és jól éreztétek magatokat. Sajnos mindjárt kezdődik a suli, deeeeeeee még van egy kis idő azt ki kell használni. Zavaró tudom, hogy túl sokszor írtam le a remélem, hogy..stb szavakat de sorry csak ezek voltak a tarsolyba. Na jó van nem fogok többet ömlengeni legyetek jók. Puszi

ui: Ne sírjatok!!!

~Vina L.