Hogy jutottunk idáig? (Shigaraki x Reader)

A magány🌃

Shigaraki szemszöge:

Ültem a tetőn és néztem a suhanó tájat. Már a harmadik napja,hogy nem mozdultam el innen és minden múló nap egy fájdalom, és minden percben a remény egyre jobban szertefoszlik. Miközben éppen felbontottam az újabb doboz söröm hirtelen lépteket hallottam a hátam mögül.

-Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy Togának meg a többieknek el kéne a segítség az újabb rablás kitervelésében.- hallottam Kasumi hangját, aki mikor odaért,leült mellém. Nem igazán vágytam társaságra, főleg beszélgetni nem volt kedvem.-Nem tudom hogy én miben is tudnék segíteni. Oldjátok meg nélkülem!- mondtam majd rágyújtottam egy száll cigire. Emlékszem Haru miatt kezdtem leszokni a dohányzásról, mivel szerinte nagyon káros. Milyen kár, hogy most nincs itt hogy megállítson....

-Tomura, te is tudod, hogy ez hosszú távon nem mehet így tovább! Mindannyian aggódunk és szét vagyunk esve Haru eltűnése miatt, és éjjel nappal őt keressük. De a dolgok haladnak tovább és nem ülhetünk itt magunkat sajnáltatva.- nézett rám komoran. Auch, ez elég nagy célzás volt, és igen volt benne igazság. De ha őszinte akarok lenni kétségbe voltam esve. A csapattal mindenhol kerestük,de nyoma veszett.

A másik ok pedig, hogy féltem. Nem mertem a szemébe nézni azok után, hogy cserben hagytam és nem vigyáztam rá eléggé. Már megint cserben hagytam. Megint. A zsebemben nyúltam és kitapogattam azt a fotót amin hárman vagyunk rajta. Én, Shizuka, és Haru csak a kép kiskorunkban készült. Mikor All for one magához vett nagyon meg voltam ijedve. Nem nagyon barátkoztam ezért nem tudtam hogy kéne bánnom a velem egykorúakkal főleg hogy hirtelen 2 mostohatestvérem is lett. De ők az első perctől fogva szeretettel bántak velem. Shizuka mindig segített ha bajban voltam és biztatott engem. Mindig bátor volt és a legjobbat nyújtotta. Haru...ő egy kicsit más volt .

Inkább szellemekkel beszélgetett és nem nagyon érdekelte, hogy eleget tegyen az apánknak. Mikor suliba mentünk megvédett azok előtt akik csúfoltak és bár nem nagyon kommunikáltam vele próbált mindent megtenni, hogy jobban megismerjen. Az erőm használatában is segített és mindig együtt tanultunk, hogy segítsen ( amíg magántanulók nem lettünk miután Shizuka felrobbantotta azt az étkezőt de ezt majd később). Sokszor volt hogy titokban néztem őt, ahogy festett vagy ahogy játszott néha a szellemekkel.

Később mikor egyre jobban felnőttünk vettem észre milyen gyönyörű is valójában. A mese szép szemei, a mosolya, a nevetése. El kezdtem érezni valamit iránta de nem mertem soha neki elmondani. Mikor egyszer utána osontam Shizuka elkapott. Tudta mit érzek iránta és arra bíztatott, hogy próbáljam jobban kimutatni felé. Így hát reggelente titkos üzeneteket hagytam a szekrényében de soha nem írtam oda a nevem. Mindig mikor kibontotta elmosolyodott és egész nap arról mesélt mennyire csodálatos is az ő titkos hódolója. Minden jól alakult.

Addig a percig amíg Ryu az egyik nagymenő végzős, (akitől mindenki rettegett)aki nem mellesleg totál bele volt esve Haruba, észre nem vette hogy én vagyok a hódolója. Azzal fenyegetett hogy elmondja neki hogy a mostohatestvére az, aki a leveleket írja. Teljes pánikba estem, de közben mérhetetlenül dühös voltam. Ryu  állandóan zaklatta a többi srácot. Elegem volt ebből. Később megtudtam hogy csak azért kell neki Haru, hogy lefeküdjön vele majd utána megalázza mindenki előtt. Muszáj volt tennem valamit.

Ezért egyik ebédszünetben mikor Haruhoz ment láttam hogy a lány nem akarja elfogadni Ryu közeledését ami miatt a srác üvöltözött vele majd mikor a kezét is felemelte felment bennem a pumpa. El ordítottam a nevét majd el kezdtem közeledni felé. Röhögve várta mit fogok csinálni. Amikor elhaladtam az egyik tálca mellet hirtelen megfogtam és egy hatalmasat rávágtam a fejére amitől hátra esett. Jött a verekedés, nem kíméltük egymást. Hirtelen egy kis kés került a kezébe és miután a földre kerültem nekem rohant vele. Láttam a szemében a pszichopata dühöt és tudtam hogy meg akar ölni. Vér ömlött a számból sajgott a fejem a sok ütéstől és nem bírtam felállni. Már Ryu felettem állt mikor valaki láthatatlan kilökte a kezéből a kést és hátra vetődött mivel valaki hasba rúgta. Oldalra néztem és lattam hogy éppen Haru felhasználva az egyik szellemet mozgásképtelenné tette Ryu-t.

Ezt ő is észrevette és káromkodott egyet. Haru te k@rva-mondta majd ordított dühében. eljött a pont ahol nem tudtam türtőztetni magam. Neki rohantam, hogy porrá zúzzam. Mikor már egy centiméter választott el tőle hirtelen egy robbanás hatolt közénk és mindannyian hátra zuhantunk attól a hatalmas erőtől. A földön heverve homályosan láttam ki tette ezt. Shizuka az ajtónál állt és gondterhelt arca elárulta hogy azért robbantott, mert ha nem tette volna Ryu már halott lenne. A történtek után Shizuka elvitte a balhét, de Ryu apja addig nem nyugodott amíg ki nem csaptak minket.

Na de vissza a jelenbe. Gondoltam válaszolok Kasuminak de mire megfordultam már nem volt ott, de hallottam hogy az ajtó előtt Dabival beszélgetett. Az utóbbi időben jól összemelegedtek. Mintha nem lett volna eddig is elég bajunk ők nekik most kell ezt csinálni. Rohadtul elegem volt abból, hogy senkit nem izgat ez az egész és azt akarják, hogy minden menjen úgy tovább ahogy volt. Le kellett nyugodnom hogy kitaláljak egy tervet. Ekkor jutott eszembe, hogy valaki talán tud nekem segíteni.

-Tomura neked elment az eszed! Ne alkudozz Flect-tel mert annak mindig nagy ára van.- mordult fel Dabi mikor elmondtam neki a tervemet.- Dabi értsd meg nincs más aki segíteni tudna.- néztem rá és próbáltam megértetni vele mennyire fontos is a dolog.- Oké tegyük fel oda mész. És mit vársz? Majd előállsz hogy - Flect légyszi segíts megtalálni Harut. Erre ő: Persze Shigaraki ahogy óhajtod. Nem, nem ez lesz. Sokkal okosabb az a gazember. Olyat kér majd cserébe amire még te se számítasz. Szóval zárjuk le ezt az egészet.- Dabi ezt te nem érted!- kiabáltam rá.- Minden egyes perc tönkretesz, ha nem tudom mi van vele.- már szinte ordítottam, mire csak lehajtotta a fejét és alig érthetően motyogott.

-Éjjel nappal kutatjuk a várost, nem aludtunk már mióta rendesen. Harut keressük, de ennél többet nem tehetünk. Folytatjuk a keresést, de haladnunk kell tovább, vannak más fontos dolgok is.... - Haladjunk?!! Haladjunk tovább?!- Nem érti, még mindig nem. Persze neki könnyű. Enyelegj Kasumival mintha minden rendben lenne.- Persze hagyjuk is az egészet- mondtam szarkasztikusan. - Szarjuk le az egészet a jó büdös francba aztán majd csak lesz valami!- Tomura tudod hogy nem úgy értettem...- Ohh nem nem. Átlátok rajtad Toya tudom ám téged mi foglalkoztat. Minden rendben van addig amíg te és az a kis ringyó elvagytok. Majd meghívót az esküvőről ne felejts el küldeni!- Shigaraki ezt vond vissza most azonnal!

- Nem és ha kell nem iszunk, nem eszünk, de megtaláljuk Harut. Mert én vagyok a vezér és azt csináljátok, amit én mondok!- egy ideig farkasszemet néztünk amikor megszólalt.- Rendben, ahogy akarod. De ez a te ügyed, ezért bármi történjék te vagy érte a felelős és nem más.- majd mielőtt kiment még egyszer visszafordult.- Nem tudom mitől kattantál meg, de jobb lesz ha minél előbb észhez térsz, mert nem vagy önmagad.- nézett rám szomorúan majd kisétált. Szükségem volt Harura. Tisztában voltam vele, hogy nem voltam a legrendesebb, de amit elkezdtem azt be is kell fejeznem.

Szisztoooooook!!! Na itt az újabb rész. Végülis a story egy újabb fordulatot vett.Szerettem volna, hogy Shigaraki szemszögét is lássátok, hogy ő mit érez. De hogy mi lesz az az alku ami miatt Haru keresése végül vérfürdőben megy át nem sokára kiderül. Pusziiiiikkkka nektek.

~Vina L.