Hogyan győzhette le Regulus Black a félelmeit? Mit gondolhatott Perselus Piton az után a bizonyos szó után? Mi késztetheti arra Minerva McGalagonyt, hogy a Roxfort ostroma alatt visszaemlékezzen fiatalkora hibáira? Miért csempész be a végzős James P...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
/Szerzői megjegyzés: Kiegészítő novella A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) című fanfictionömhöz, de reményeim szerint ennek ismerete nélkül is érthető és élvezhető olvasmány, amennyiben nem zavarnak a spoilerek. A novella ihletője nem más, mint Lyaney. A James Potter és a Százak Pergamenje című fanfictionje alatt merült fel az ötlet kommentben elmélkedve, ugyanis a történetben James nagyon szeretne fürdeni a roxforti tóban, és mindig mondja, hogy kell majd hozni fürdőgatyát, a barátai viszont sosem vevők rá. Erről jutott eszembe, hogy Barbara jóban lenne vele, mert az MSZVB-ben ő fürdött a tóban, és igaz, már tanárként, de mi van, ha kisgyerekkorában egyszer Nagy-Britanniába utaztak a családjával, és összefutott James Potterrel, akivel közös kalandba keveredtek? Lyaney-al mi elindítottuk a lavinát, olvassátok szeretettel ezt a kis novellát, ami született a kommentes agymenésünkből./
James Potter sok mindent elmondhatott magáról. Például, hogy született tehetsége volt a kviddicshez. Vagy, hogy szerető családi környezetben nevelkedhetett fel. De akár azt is, hogy olyan barátokra tett szert a Roxfortban, akiket a világ minden pénzéért sem cserélt volna le. Bár tekintve, hogy aranyvérű családjának hála sohasem szűkölködött galleonokban, talán jobb példa, hogy James még a könyökmegnyalás tulajdonságáért sem mondott volna le a barátaiért (és ez hatalmas szó volt, a Potter-fiú ugyanis mindig is szerette volna egyszer megnyalni a saját könyökét, de sohasem sikerült neki).
Továbbá, James elmondhatta magáról, hogy animágus. Bármikor át tudott változni csodaszép szarvassá (az már más kérdés, hogy nem tette, mert ha a barátain kívül bárki megneszelte volna ezen tulajdonságát, díszhelyet kapott volna a varázslók börtönében, az Azkabanban — tekintve, hogy illegálisan sajátította el). Nem utolsó sorban pedig, Jamesnek hosszú évek után végre sikerült meghódítania élete szerelmét, Lily Evanst. Már több hónapja együtt voltak a lánnyal, és a kapcsolatuk remekül működött.
Mindezek fényében már csak hab volt a tortán, hogy a Potter-fiú barátaival, a Tekergőkkel valóságos legendákká váltak a Roxfort- Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában, és mellesleg, néhány napja tették le az utolsó RAVASZ-vizsgájukat. Tehát James Potter gyakorlatilag elmondhatta magáról, hogy befejezte az iskolát. El se akarta hinni.
A tikkasztó júniusi hőségben a Tekergők a Három Seprűben ünnepeltek. Ki akarták használni az utolsó roxmortsi hétvégéjüket.
— Annyira hihetetlen, hogy nemsokára itt kell hagynunk a Roxfortot, nem? — Remus Lupin merengő tekintettel nézett maga elé, miközben az asztalon pihenő vajsörös korsóját szorongatta. Az üvegperem oldalán fehér hab fordrozódott.
Peter Pettigrew, a duci, ideges arcú fiú szaporán bólogatott.
— Kíváncsi leszek, hogy sikerültek a vizsgáink — tördelte a kezét. — Úgy érzem, némelyiket nagyon elrontottam.
