Hogyan győzhette le Regulus Black a félelmeit? Mit gondolhatott Perselus Piton az után a bizonyos szó után? Mi késztetheti arra Minerva McGalagonyt, hogy a Roxfort ostroma alatt visszaemlékezzen fiatalkora hibáira? Miért csempész be a végzős James P...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
/Szerzői megjegyzés: Ezt a novellát ajándékba írtam Lyaney-nak. Még egyszer nagyon boldog karácsonyt neked, és mindenki másnak is kellemes ünnepeket kívánok!/
1975. december 25-én James Potter olyasmire vetemedett, amire élete tizenöt évében eddig még sohasem: sütött. Mint kiderült, nem volt jó ötlet.
Az egész úgy indult, hogy az édesanyja, Euphemia nem sokkal az ünnepek előtt elkapta az „eltűnési viszketegség" nevű kórt. Ez abban nyilvánult meg, hogy a teste bizonyos részei időnként láthatatlanná váltak, ezzel együtt pedig borzasztóan viszkettek. A kezelése eltartott pár napig, így a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályban kúrálták.
Szerencsére karácsonyra meggyógyult, és a férje, Fleamont épp érte indult a kórházba, hogy hazahozza. James is vele akart menni, de az apja – miután véletlen belerúgott a nappali közepén hagyott büdös zokniba – azt kérte tőle, inkább takarítson ki, amíg megérkeznek, mert Euphemia szívrohamot fog kapni, ha meglátja, micsoda káosz keletkezett az alatt a pár nap alatt, amíg ők ketten uralták a háztartást.
– Egy mosást is beindíthatnál, mert ez valami fertelem – szörnyülködött Fleamont befogott orral. Egyméteres körzetben érezni lehetett a zokni szagát. Persze mindketten tagadták, hogy az övék lenne.
Jamesnek nem sok kedve volt a házimunkához, de becsületére legyen mondva, az édesanyjáért ő tényleg megpróbálta elvégezni. Varázslattal hamar elintézte a takarítást – bár otthon nem lett volna szabad használnia a pálcáját a téli szünet alatt –, és épp azon gondolkodott, mégis hogyan kezelje a mosógépet, amikor nagyot kordult a gyomra. Itt kezdődtek a gondok.
Időközben már elmúlt az ebédidő, de a szülei csak nem akartak jönni. A hűtőbe nézve James kelletlenül állapította meg, hogy bizony nincs otthon semmiféle főtt étel. Az apjával az elmúlt napokban mindig vettek valahol ennivalót, de mostanra kifogytak. Máskor az édesanyja ilyenkorra már rég elkészítette a karácsonyi fogásokat, a süteményekkel együtt, most azonban a hűtőben csak egy doboz tojás és egy üveg tej árválkodott, némi megmaradt sajttal és zöldséggel.
A szükség az szükség, James tehát úgy döntött, nem vár tovább, akkor ő most rántottát süt. Ebédre. Aznap még nem evett semmit, mert későn ébredt, és mostanra mardosta az éhség. Milyen büszkék lesznek rá a szülei, ha hazaérnek és meglátják! – gondolta. Az anyja biztos el fog ájulni a főzőtudományától, és könnyebben tör ki, hogy az ő kis fiacskája milyen gyorsan felnőtt.
James büszke mosollyal gondolt arra, hogy talán még azokra a mugli főzőversenyekre is behívják majd, hogy eltanulják tőle, hogyan készítsék el a James Potter-féle világhírű rántottát – de persze sosem érhetnek a nyomába. Lily is csodálattal fog nézni rá, és ha összeházasodnak, James minden nap gőzölgő reggelivel várja majd közös otthonukban. Lily pedig úgy fogja érezni, ő a világ legszerencsésebb boszorkánya, amiért ilyen jólelkű és tehetséges férje van.
