Hogyan győzhette le Regulus Black a félelmeit? Mit gondolhatott Perselus Piton az után a bizonyos szó után? Mi késztetheti arra Minerva McGalagonyt, hogy a Roxfort ostroma alatt visszaemlékezzen fiatalkora hibáira? Miért csempész be a végzős James P...
~ Zene: Fall Out Boy - The Last Of The Real Ones ~
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
/Szerzői megjegyzés: Kiegészítő novella A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) fanfictionömhöz, de reményeim szerint ennek ismerete nélkül is érthető és élvezhető olvasmány, amennyiben nem zavarnak a spoilerek. Már korábban megírtam, mi zajlott a kulisszák mögött Piton és Birdwhister között, de sokáig gondolkodtam rajta, megosszam-e veletek. Végül úgy döntöttem, kiadom nektek ezt a bensőséges kis Persera-morzsát. A novella a történet VII./14. fejezetének a vége előtt játszódik, február környékén. Címnek lehet, hogy találóbb lenne a „Két teljesen hülye tanár szerencsétlenkedése" – de ezt majd ti is meglátjátok, ha elolvassátok. (A rajz egyébként saját, kifejezetten ehhez a novellához készítettem.)/
Barbara Birdwhister halálfélelemmel a szívében, sírógörccsel küszködve botorkált végig a sötét pincefolyosókon, és olyan kétségbeesetten kopogtatott a bájitaltantanár lakosztályának ajtaján, hogy csoda, hogy senki mást nem vert fel vele a kastélyban.
Gombóccal a torkában várta, hogy történjen valami. Végre aztán az ajtó kitárult, és megpillantotta a számonkérő tekintetű Perselus Pitont, aki arra készült, hogy alaposan leteremtse az illetőt, aki éjnek idején zargatja őt, bárki legyen is az. Nem mintha egyébként nem lett volna teljesen felöltözve nappali ruhába.
Amikor azonban Barbara felzokogott és megkönnyebbülten a nyakába vetette magát, olyannyira meglepődött, hogy minden pillanatnyi neheztelése elpárolgott. Csak állt, mint egy szerencsétlen fadarab, miközben a nő könnyekkel áztatta el a talárját.
– Oh, Perselus, hála Merlinnek! Én annyira megijedtem... – csuklott el a hangja.
A férfi kezdett felocsúdni, és óvatosan megsimította a hátát, habár tudta, hogy nem volna szabad intim kapcsolatba bonyolódniuk. Nem mintha nem tettétek volna már meg párszor, és a múltkor nem éppen te teperted volna le, szólalt meg a fejében a belső hang, ami a véleménye szerint az emberi lét egyik legidegesítőbb velejárója volt. Erőszakosan el is hessegette.
– Mi történt, Barbara? – kérdezte végül lágyan, miközben óvatosan előrenyúlt, hogy becsukja az ajtót. A sötét varázslatok kivédése tanárnő kitartóan kapaszkodott az ölelésébe.
– Olyan jó hallani a hangját, Perselus – szipogta. – Rettegtem, hogy nem látom viszont.
Piton gyengéden eltolta magától, és a szemébe nézett. Túl közelről. Azok az aranyszemek mindig megbabonázták. A könnyektől most még inkább csillogtak, Perselus mégis a pokolba kívánta ezt a fajta csillogást.
Jobb tenyerével megtámasztotta a nő tarkóját, miközben bal karjával még mindig magához húzva tartotta.
