Sétáló csillag

8. fejezet

- Komolyan mondom... Még mindig nem hiszem el, hogy már második félév van - harapott bele a pirítósába Eren, majd a száján szétszóródott morzsadarabkákat kezdte el letörölgetni.

- Akárhányszor mondod is el - sóhajtotta Armin -, akkor is második félév van. Jó lenne, hogyha elkezdenél végre komolyan tanulni!

- Tudom, tudom... De még mindig nincs pénzem magántanárra, te meg nem érsz rá...

- Igen, mert nekem van dolgom is, nem mint neked, akinek csak a részmunkaidős állása van, és tanulni meg nem képes. Egyébként meg egy-két magánóra csak kitelne, főleg akkor, hogyha nem hülyeségekre költenéd el a pénzedet...

- Szerintem teljesen megérte megvennem azokat a könyveket... - motyogta az orra alatt. - Úgyis kevesebbért kaptam, mint eredetileg...

- Egy könyv teljesen rendben is lenne - szólt közbe Mikasa. - De te felvásároltál egy egész sorozatot, ami nem mellesleg már megvan neked.

- De hát én annyira szeretem a friss könyvek illatát! Mindemellett az a kedvenc sorozatom Mr. Ackermantól...

- Annak a törpének nincsenek is olyan jó könyvei - sötétült el hirtelen fogadott nővére tekintete. - Egy-kettőt elolvastam, és nem igazán győzött meg a zsenialitásáról, vagy mit szoktál te mondani... Nem is tudom, hogy miért vagy annyira oda érte, Eren.

- Te nem érted ezt, Mikasa! - duzzogott a fiú teli szájjal.

- Néhány dologban most egyet kell értsek vele - emelte fel a villáját Armin, amin egy jó nagy falat rántotta volt. El se hinné az ember, hogy szőke barátja mennyit tudott enni. - Ez pénzpazarlás. Bármennyire is szereted az írásait, nem költheted el olyan dolgokra, amikre éppen nincs szükséged, főleg, hogyha az az adott valami már megvan neked. Te is tudod, hogy házunk se lenne, hogyha a szüleim... - itt elakadt egy pillanatra, de megrázta a fejét és gyorsan folytatta. - Érted... Ha ránk nem hagyták volna. És most kaját, és minden mást is magunknak kell fizetnünk, mivel egyikünknek sincs már olyan hozzátartozója, aki mellettünk lehetne, méghozzá nemsokára felnőttek leszünk. Csak a szüleim hagyatékának és Mikasa versenyeinek köszönhetjük a legtöbb pénzünket. Úgyhogy próbálj kicsit jobban a jövődre, a mi jövőnkre gondolni, Eren.

- Ezeket mind tudom - suttogta, majd lesütötte a szemét. - És sajnálom, hogy csak magamra gondoltam...

- Semmi baj - mosolyodott el Armin. - Talán egy kicsit durván fogalmaztam.

- Nem, dehogyis... Teljesen igazad volt...

- Ha végeztetek - állt fel Mikasa az asztaltól -, akkor gyorsan készüljetek össze, és irány az iskola!

- Tényleg olyan, mint egy anyuka - morogta Eren, majd az előszobába sétálva felvette magára a kabátját. - Milyen furcsa, hogy nemsokára már ez se kell majd nekünk... Amint vége a februárnak, már tavasz is lesz! Alig várom már, elegem van a hidegből!

- De főként a kabátokból - paskolta meg a vállát nevetve Armin, majd kilépett az ajtón.

- Induljunk! - ment utána Mikasa is, és a karjánál fogva vonszolta Erent egészen az iskoláig, mint minden egyes nap.

A folyosón összefutottak Annieval, aki csak biccentett nekik egyet, majd tovább is ment. Mikasa egész testében megfeszült, és megszaporázta a lépteit.

- Mi történt? - próbálták tartani a tempót szőke barátjával. - Valamin összekaptatok? Bár én sose láttam azt, hogy jóba lennétek.

- Nem is - állt meg hirtelen fogadott nővére. - Nem, egyáltalán nem vagyunk jóban.