Sétáló csillag

10. fejezet

Már vagy egy hónap eltelt a Kiyomival való találkozás óta, de újdonsült szövetségesük nem jelentkezett újból, Eren pedig egyre jobban veszélyben érezte magát. Levi figyelmeztetési végett nemhogy iskolába, de még az utcára se merte kitenni a lábát, pedig nem volt az a félős fajta. Legalábbis eddig azt hitte.

Sose tudta úgy igazán elképzelni a rettegés pontos érzését, még akkor se, amikor megmentette Mikasát. De most mindennél erősebben érzékelte ezt a mardosó valamit, ami felemésztette belülről. Félt. Mindennél jobban félt.

Még ha a tavasz ott is volt az orra előtt, amit a lehető legszebb évszaknak tartott, egyszerűen képtelen volt fellélegezni. Nem érezte... szabadnak magát. Pedig egész életében ezt hajkurászta. Még a szülei halála se tudta kizökkenteni őt abból a mámorból, amit szabadságnak hívtak.

De most... Egész nap lüktetett a feje, az iskolában pedig nem tudott semmire se figyelni, csak arra, hogy mikor szegezhetnek kést a torkának.

Ugyanis egy Kenny nevezetű őrült kalapos férfi, és annak emberei üldözték őt és Christát - Historiát - emlékeztette magát, és ez nem volt valami nyugtató.

A lány azóta Hanjihoz és Isabelhez költözött, ahol biztonságban lehetett, Levi pedig még mindig erősködött, hogy ha akar, akkor nyugodtan menjen hozzá, és Eren már kezdte fontolgatni az ajánlatát. Nem arról volt szó, hogy nem bízott volna Mikasa erejében, viszont az író mellett valahogy... biztonságban érezte magát...? Néha eltűnődött ezen a dolgon. Mégis miért jobb neki a férfi oldalán? Talán azért, mert Ackerman, mint Mikasa? Nem tudta eldönteni.

Az iskolai élete teljesen megfeneklett, már alighanem mindenkiben az ellenséget kereste. Csak legjobb barátaiban és Leviban bízott meg, senki másban. Persze ott volt még Hanji és Isabel is, de őket már egy jó ideje nem látta, Historiával egyetemben.

Az osztályában nem sok minden változott, Connie és Sasha még mindig idegesítőek voltak, bár nagyon bírta a fejüket, Reiner és Bertolt elvoltak magukban, Annie pedig szokásosan csendes volt, és valahogy ijesztő, mint mindig. Lópofa és Marco egyfolytában együtt lógtak, de ez nem volt valami meglepő, bár hallott bizonyos pletykákat róluk, de nem foglalkozott vele. Csak Ymir nem volt a megszokott hangulatában, egész nap csak szomorkodott, vagy - nem tudva, hogy hangosan gondolkodik - a Historiával való házasságát tervezte.

Senki se kérdezősködött a lány felől, ugyanis Levi sikeresen beállította "családi ügynek", ami hihetőnek bizonyult, így nem keveredtek gyanúba.

Eren pedig... Csak és kizárólag az író közelében érezte magát biztonságban, aki minden egyes nap haza fuvarozta őt és legjobb barátait, amit saját maga vállalt el, hisz a fiút is üldözték valamilyen okból kifolyólag. Nem akarta zavarni a férfit, vagy éppenséggel gondot okozni neki, de ezekben a pillanatokban egyszerűen nem tudott tiltakozni az ellen, hogy megvédje őt az esetleges veszélyhelyzetektől.

A rémálmai iszonyatos múltakról egyre csak sokasodtak, volt olyan, hogy egy éjszaka többet látott egyszerre. Mindezzel együtt a paranoiái is kezdtek előtörni, ami semmiképp se volt jó számára, hisz erősnek kellett lennie, nem szabadott leengednie a védelmét, amit maga köré épített.

Mikasa végül abba is beleegyezett, hogyha eleget tanul, akkor segít neki önvédelmet tanulni, ami az edzései mellett elég nehezen kivitelezhető volt, de fogadott nővére akkor se tágított. Meg kellett védenie magát, bármi is történjék. Nem mindig lesz mellette valaki, hogy pátyolgassa őt, meg kellett tanulnia önállósodni ilyen szempontból.

Egyre jobban ott volt benne az érzés, hogy Levihoz akar költözni. Egyszer, amikor éppen vitte őket hazafelé, majdnem rákérdezett a dologra, de ott lévő barátai miatt nem merte, így ez a terve se volt sikeres.