Stranger Things ff

Tizenhatodik fejezet

Beszálltunk a rozoga furgonba és Springfield felé vettük az irányt. Az autóút alatt csak a testvéreimre tudtam gondolni. Reménykedtem benne, hogy tudnak majd segíteni nekünk. Miközben bámultam ki az ablakon, észrevettem valami ismerőset.

-Hop, állj meg!-kiáltottam

-Hogy? Még nem vagyunk ott.-mondta, majd lehúzódott az út szélére

-Ezt az erdőt láttam amikor az ikreket kerestem. Ezen az úton kellene mennünk!-mutattam egy vékonyka ösvény felé

-Rendben, menjünk arra. De a furgont itt kell hagynunk.-mondta

Kiszálltunk és elindultunk az erdei utacskán. Már sötét volt, ezért eléggé féltem. Megfogtam Hop kezét és egyből megnyugodtam.

-Nézzétek, ott világít valami! Szerintem azok ott házak!-kiáltotta Kali izgatottan

Egyre gyorsabban kezdtünk lépkedni, majd végül futva haladtunk a házak felé. Mikor közel értünk a fényhez, megtorpantam.

-Az lesz az!-mutattam egy aprócska ház felé

-Jól van, maradjatok mögöttem, majd én beszélek!-mondta Hopper miközben maga mögé lökött minket

Határozottan odalépett a hatalmas fakapuhoz és bekopogott. Egy magas barna hajú fiatal férfi nyitott ajtót.

-Segíthetek?-kérdezte barátságosan

-A nevem Jim Hopper, rendőr vagyok és lenne néhány kérdésem!-mondta magabiztosan

-Mivel kapcsolatban?-kérdezte a fiú bizalmatlanul

-A Hawkins laboratóriumi kísérletről lenne szó.-mondta Hop halkan

Látszott a fiún, hogy retteg, de mielőtt ránk vághatta volna az ajtót, észre vette Kalit.

-Téged ismerlek, te vagy a 008-as alany!-mondta

-Az igazi nevem Kali, és ő itt Tizi!-mutatott rám

-Segítségre lenne szükségünk, Amerika hatalmas bajban van!-mondtam halkan

-Rendben van, jöjjenek be!-mondta a fiú

Beléptünk az előszobába és ott állt egy vörös hajú, nálam alig idősebb lány. A fiú bevezetett minket a nappaliba, majd leültünk egy öreg kanapéra.

-Még nem volt alkalmam bemutatkozni, a nevem Ricky! Ő pedig ott Marcy!-mutatott a fotelben ülő lányra

-Azért vagyunk itt, mert a világ hatalmas veszélyben van.-mondta Joyce aggodalmasan

-A kapuról van szó, igaz?-kérdezte Marcy csendesen

-Pontosan! Honnan tudsz a kapuról?-kérdezte Hopper

Marcy nem válaszolt csak lesütött tekintettel a földet bámulta.

-Marcy lát dolgokat. Pontosabban gondolatokat.-mondta Ricky mosolyogva

-Úgy érted tudja, hogy most mire gondolok?-kérdezte Hop döbbenten

-Igen!-felelte Ricky

Az én képességem nem okozott Hop-nak meglepetést, de a gondolatolvasás még neki is magas volt.

-Visszatérve a kapura, mi vele a gond?-kérdezte Ricky

Elmeséltem nekik mindent, attól a naptól kezdve, hogy kinyílt a kapu.

-Szóval be kéne csukni a kaput úgy, hogy nem tudjuk, hogy hol van nyitva.-mondta Ricky

-Nem egészen! Pontosan tudjuk, hogy hol van. A probléma csak az, hogy a világ másik végén van és vagy ezer orosz katona őrzi.-hadarta Joyce

-Mi is szeretnénk, hogy vége legyen ennek az egésznek, szóval segítünk!-mondta Ricky Marcy-t bámulva

-Neked is van szuper erőd?-kérdezte Kali gúnyos mosollyal az arcán

-Van! Én az emberek érzelmeit tudom befolyásolni. El tudom érni, hogy bárki megkedveljen.-mondta

-Ez meg fogja könnyíteni a dolgunkat!-sóhajtott Joyce

-De Jamie ereje a legjobb!-suttogta Marcy

-Ja igen, Marcy-nek van egy ikertestvére, Jamie. Ő az egyetlen közülünk, akinek az ereje nem az elméjéhez kötődik. Jamie a tüzet uralja, bármit fel tud forrósítani, és ha eléggé elszánt, akár élve el tud égetni bárkit!-mesélte Ricky izgatottan

Egy percre mindannyian lefagytunk. Ha össze fogunk, simán le tudjuk győzni az orosz katonákat. Most esélyünk nyílt véget vetni minden borzalomnak, amin eddig keresztül mentünk.

-Jamie hamarosan itthon lesz, és tisztázhatjuk a pontos tervet. Nem egészen értem, hogy miként jutunk el Oroszországba.-mondta Ricky kételkedve

-Azzal nem lesz gond, van egy haverom, aki jön nekem egyel!-mondta Hop büszkén

-Tényleg?-kérdezte Joyce kételkedve

-Rendőr vagyok Joyce! Vannak kapcsolataim.-mondta ingerülten

-Maguk házasok?-váltott témát Ricky

Mindenki elnémult, majd Hopper válaszolt a fiú kérdésére.

-Nem, még nem vagyunk házasok! De vissza térhetnénk a tervre?-hadarta ingerülten

Nem voltam biztos benne, hogy más is hallotta- e  a ,,még" szót. Hop-ra mindig is apámként tekintettem, de mióta halottnak hittem, Joyce gondoskodott rólam. Nagyon boldog lennék ha végre beismernék az érzéseiket és össze jönnének.

-Szóval van egy haverom a légierőnél. Évek óta biztonsági őrként dolgozik az illionisi reptéren...-mondta Hop, de belevágtam a szavába

-Azt hiszem találkoztunk már vele, mikor Oroszországba indultunk érted!-mondtam

-Akkor remélem most is segít rajtunk.-mondta

Lépteket hallottam az előszoba felől, majd megpillantottam Jamie-t. Teljesen úgy nézett ki, mint Marcy. Elég bizalmatlanul bámult ránk, de végül hajlandó volt meghallgatni a mondandónkat. Elmeséltük neki a tervünket és a segítségét kértük.

-Ha Ricky és Marcy is benne vannak, akkor én is!-mondta mosolyogva

-Akkor kezdődhet a világmegmentő-akció?-kérdezte Kali izgatottan

-Szükségünk van még valakire!-kiáltottam

-Mégis kire Tizi? Mind megvagyunk!-mondta Hopper

-Mike nélkül nem mehetek!-mondtam akaratosan

-Szó sem lehet róla! Mike marad!-mondta Hop ingerülten

-Ugyan már Jim, Mike nagyon is sokat segített a te megmentésedben is. Végig támogatta Tizit. Csak Mike! A többiekre majd vigyáz Jonathan és Nancy!-mondta Joyce higgadtan

-Legyen, de senki más!-mondta apró mosollyal az arcán

A nyakába borultam és erősen magamhoz szorítottam. Tudtam, hogy mennyire nehéz neki Mike-ot a közelemben látnia, de ő mégis beleegyezett, hogy velünk jöjjön.

-Köszönöm!-súgtam a fülébe

-Na akkor kezdődjön a buli!-mondta Hopper

...