Stranger Things ff

Tizennyolcadik fejezet

Használni akartam az erőmet, hogy megállítsak valamennyi katonát, de Hop erősen megszorította a kezemet. Tudtam miért. Ha a tőlünk jobbra álló őröket félreállítom, a tőlünk balra lévők szitává lőnek minket.

-Hallotok engem?-szólalt meg a walkie-talkie a kezemben

-Elég nagy bajban vagyunk Joyce!-kiáltottam

-Igyekeznetek kellene! Itt is van egy kis gond!-mondta aggodalmasan

Hopper kikapta a kezemből a készüléket.

-Mi a fenéről beszélsz, Joyce?-kérdezte

-Azt hiszem társaságra kell számítanotok, két katonai furgon állt meg az épület előtt!-mondta

-Épp egy krízis közepén vagyunk, de amint lehet jelentkezünk!-kiáltotta Hop

-Nem, Hop! Nem érted! Amerikai rendszámuk van, ez azt jelenti, hogy...-mondta, de nem hallottuk a végét mert Hop kikapcsolta a készüléket

-Ezzel majd később foglalkozunk...-mondta, majd visszacsúsztatta a walkie-talkie-t a zsebembe

-Hátráljunk be a szobába! Nem tudjuk mi vár ránk odabent, de biztosan jobb lesz mint a folyosón.-suttogta Ricky

Bementünk a 101-es szobába. Mielőtt ránklőhettek volna az őrök, Hop visszatette az ajtót és a csapóajtó felé mutatott.

-Nyomás! Induljatok el lefelé, én tartom az ajtót ameddig bírom!

-Ezen kellene lemennünk?-kérdezte Mike félve

-Mike, erre most nincs idő! Menj már!-förmedt rá Hopper

Mike ment legelől, utána Ricky és végül az ikrek. Én megvártam Hop-ot. Mikor azt hittem meghalt, annyira összetörtem, hogy nem bírtam most elmozdulni mellőle.

-Gyerünk kölyök, most te jössz!-mondta

-Előbb te menj!-akadékoskodtam

-Ha elengedem az ajtót, lelőnek minket!-mondta ingerülten

-Csak engedd el, én megölöm őket!-mondtam komoly arckifejezéssel

Egy darabig csak bámult rám, azután bólintott. Elengedte a vasajtót, majd félreugrott az útból. Mielőtt lelőhettek volna minket, felemeltem a földre zuhant ajtót és hozzájuk vágtam.

-Ez szép volt!-mondta elismerően

Átölelt, majd elindult a csapóajtó felé, mikor már majdnem leért én is elindultam.

Mikor már félúton jártam, furcsa hangokat hallottam. Felnéztem és egy szovjet őr bámult le rám. Valószínűleg önelégülten vigyorgott, de nem igazán láttam az arcát, mert a pisztolyának csövét bámultam. Valami orosz szöveget mondott, majd tüzelt. A golyó súrolta a vállamat. Ijedtemben elengedtem a létra fokát és zuhanni kezdtem. Több mint 3 métert estem lefelé, de szerencsére nem a betonra, hanem Hop ölébe pottyantam.

-Jézusom Tizi, jól vagy?-kérdezte Mike

Nem tudtam válaszolni. Az eséstől zavart voltam.

-A golyó szerencsére csak súrolta, rendbe fog jönni!-mondta Hop Mike-ot bámulva

Mikor már magamhoz tértem, felpattantam és a kék karkötőmet kerestem. Esés közben biztosan lecsúszott a csuklómról. Az a karkötő sokat jelentett nekem.

-Gyerünk! Menjünk tovább!-súgta Hopper a fülembe

-Nem! A karkötőm. Eltűnt!-kiáltottam zaklatottan