Stranger Things ff

Tizenkilencedik fejezet

Perceken keresztül csak Mike-ot bámultam. Alig akartam elhinni, hogy véget ért ez az egész. Az örömködésemet Hop zavarta meg.

-Mike, Tizi! Gyertek!-kiáltotta

Odaszaladtunk hozzá, majd átölelt minket. Mike-ot is, ami igazán meglepett.

-Ott áll Larry a kocsival, haza visz titeket Hawkinsba. A többiek már benn ülnek.-mutatott az utca sarkán parkoló katonai járműre

-Hogy érted azt, hogy minket?-kérdeztem zaklatottan

-Joyce nincs még elég jól ahhoz, hogy utazzon. Egy darabig kórházban lesz. Mellette akarok maradni. Mindemellett rengeteg embernek kell itt a segítségem. Nem csak engem tartottak itt fogva! Sok amerikait és szovjetet használtak fel a kísérleteikhez. Haza kell juttatnom őket. De kölyök nem kell aggódnod, most már nem vagyunk veszélyben.-mondta miközben gyengéden megsimította a karomat

Nem örültem neki, hogy újra el kell válnom tőlük, legszívesebben én is Joyce mellett maradtam volna.

-Nem maradhatnék itt ve....-kezdtem bele, de nem tudtam végig mondani mert Hopper közbe vágott

-Nyugodtabb lennék ha Amerikában lennétek. Amúgy is, most lesz legalább két napotok amit kettesben tölthettek, anélkül, hogy a nyomotokban lennék!-viccelődött

Megöleltem, majd könnyes szemmel elindultam a kocsi felé. Félúton megfordultam és rámosolyogtam Hop-ra.

-Ígérjük, hogy az ajtót nyitva hagyjuk...résnyire!-kiáltottam, miközben a könnyeimmel küszködtem

Elnevette magát, majd elindult a laboratórium felé. Én és Mike beszálltunk a kocsiba, ahol a többiek már vártak minket. Kétségbeesetten bámultam az egyre távolodó apámat.

-Hé, ne nézz ilyen elveszetten! Haza fognak jönni!-mondta Mike miközben átölelt

Nem válaszoltam semmit, csak elmosolyodtam.

-Jól van, úgy látom mind megvagyunk. Készen álltok az indulásra?-kérdezte Larry izgatottan

-Mehetünk!-vágtam rá határozottan

Már órák óta utaztunk, mikor a jármű lassulni kezdett.

-Már haza is értünk?-kérdezte Ricky kíváncsian

-Kölyök, még csak 2 órája utazunk, csak tankolni álltunk meg. Tessék, itt van egy kis pénz, vegyetek magatoknak valamilyen szendvicset.-mondta, majd a kezembe nyomott néhány orosz érmét

Míg Mike, Ricky és az ikrek bementek a boltba, addig én és Kali leültünk az út szélére és a száguldó autókat bámultuk.

-Ha hazaértünk, hova fogsz menni?-törtem meg a csendet

-Vissza Chicagóba!-vágta rá habozás nélkül

-Szóval akkor soha többé nem találkozunk?-kérdeztem kissé csalódottan

-Ugyan már hugi! Chicago azért nem a világ vége!-mondta, majd jó szorosan átölelt

-Nem maradhatnál inkább Hawkinsban...velünk?

-Tudod, a fél életemet Chicagóban töltöttem, szeretek ott élni. Ott vannak a barátaim! De ne aggódj, kizárt, hogy ne látogassalak majd meg Hawkinsban!-mondta, majd újra átölelt

Míg a többieket vártuk, csendben üldögéltünk.

-Ezt figyeld Tizi! három érméből négy zacskó Nachos-t tudtunk venni.-mondta Mike lelkesen, miközben felém rohant

-És hol vannak a szendvicsek?-kérdezte Kali ingerülten

-Kinek kell szendvics, ha van nasi?!-gúnyolódott Mike