Stranger Things ff

Második fejezet

-Hé Tizi,hallasz engem?-kérdezte izgatottan

-Mike!Hallak!

-Mondd milyen az új otthonod?

-Elmegy,egy valami hiányzik csak innen.-mondtam remegő hangon

-Mégis micsoda?-kérdezte meglepetten

-Te,Mike!Te hiányzol.

Amint kimondtam a nevét,egy könnycsepp csordult ki a szememből

-Te is hiányzol nekem.Nagyon is.Számolom a napokat Hálaadásig.-mondta szipogva

Hallottam a hangján,hogy ő is pityereg,ettől még jobban sírni kezdtem.

-Én is,már csak 56 nap és látjuk egymást.Ugye anyukád elenged?

-Persze,hisz tudja milyen fontos ez nekem.Nade mondd,hogy vagy?

-Van egy hatalmas könyvtár a házunkkal szemben,nameg az utca végen van egy pici bolt,de képzeld árulnak goffrit.Joyce nagyon kedves velem,most épp elment vásárolni,nem fogod kitalálni,hogy mi lesz vacsorára!-hadartam izgatottan

-Csak nem goffri?!-kiálltotta nevetve

-De!-mondtam kacagva 
  Na és mi a helyzet a srácokkal?

-Lucas és Max állandóan civakodnak,de ismered őket,csak a szokásos.Dustin egyre többet jár a plázába,de ne aggódj nem vásárolni,hanem moziba.Általában velem,de van,hogy Steve is velünk tart.Max sokat emleget téged,senki nem megy vele ruhákat nézegetni.Nagyon sokat emlegetünk titeket,Will is hiányzik ám,nagyon.

-Will is hiányol titeket,viszont Mike,már sötét van,haza kéne mennem.-mondtam szomorúan

-Igen,nekem is.Jó éjt,holnap hatkor,pontban.

-Szia Mike!

Amint kikapcsoltam a walkie-talkiet elfogott a zokogás.Hiányoznak a barátaim.Hiányoznak az ottalvós bulik amiket Max-el csináltunk, a biciglizős délutánok,vagy amikor Dustin őrült találmányait próbálgattuk.Bepakoltam a kis táskába a cuccaimat és elindultam lefelé.Már korom sötét volt,éreztem,hogy emiatt még jó nagy bajba kerülök.Több mint 2 órán át beszélgettem Mike-al,hihetetlen.Nekem valahogy 10 percnek tűnt.
Amint leértem,futni kezdtem,végig az utcán.Először a bolt,majd a könyvtár előtt futottam el.Mikor a házunk kertjébe értem lelassítottam,az erkélyen ott állt Joyce.Nagyon idegesnek látszott,amint meglátott elindult felém.Ekkor eszembe jutott az a nap mikor először elhagytam a faházat,természetesen engedély nélkül.Mikor este haza indultam Hop ott állt a ház előtt és cigizett.Nagyon aggódhatott értem.Pont ugyan ezt az aggodalmat láttam Mrs.Byers arcán is.
Én is elindultam felé,átölelt és bevitt a házba.Nem kiabált,nem szidott le,csak leültetett a nappaliban lévő kanapéra.

-Will,Jonathan!Lejönnétek egy percre?-kiálltott fel az emeletre

-Igen, anya!-mondta Will

-Üljetek le,kérlek.Lenne itt egy-két dolog amit tisztáznunk kellene.Én tudom nehéz ez az új helyzet mindenkinek,de szeretném ha megtennétek a kedvemért pár dolgot.Először is,én nem kérem,hogy egész nap itthon üljetek,de ha mentek valahova azt mondjátok el nekem,és sötétedés előtt érjetek haza,mindig!Tizi,Will!Ha este akartok valahova menni ,csak velem vagy esetleg Jonathannal tehetitek.Rendben?

-Persze!-válaszolt vissza Jonathan

-Értjük anya!-mondta Will szófogadóan

-Én is megértettem,és sajnálom.-mondtam,majd megöleltem Joyce-t

-Jól van,gyerünk mossatok kezet,vacsorázunk.

Leültünk az asztalhoz és belekezdtünk az evésbe,emeletes goffri,cukorszórás és csokiszirup.Pont ahogy szeretem,bár a goffri mindenhogy finom.Vacsora után a fiúk felmentek a szobájukba és kipakolták a dobozokat.Én és Joyce elmosogattuk a tányérokat.Miután mindennel végeztünk én is felmentem az emeletre és betettem a szekrénybe a dobozban lévő ruháimat.Amint elpakoltam,zuhanyozni mentem,mikor levettem a sárga kockás ingemet kiesett belőle egy levél.Vagyis az a bizonyos levél,amit Hop írt nekem és Mike-nak.Úgy döntöttem,még egyszer elolvasom.Ahogy a tekintetemmel átfutottam rajta,elgondolkodtam valamin.Hopper mindig minden helyzetből kijutott,mégha az esélytelennek is tűnt.Soha nem adta fel,küzdött.Emlékszem,mikor Willt halottnak hitték,Mike tudta,hogy nem halt meg.Sőt én is tudtam,bár akkor beszéltem vele,az erőm segítségével.
De mi van ha Hop is...
Pár percig csak álltam és bámultam magamat a tükörben.Felmerült bennem egy vad gondolat, mi van ha apukám mégsem halt bele abba a robbanásba.Lehet,hogy elmenekült,lehet,hogy engem keres.Annyi érzelem kavargott bennem.