-Gyerünk mire vársz?
-Ezt hogy érted?- kérdezte Newt
-Menj utána te bökött!-és megpaskolta Newt vállát
-Biztos Chuck?
-Menj!-kiáltotta Chuck már egy kicsit idegesen
-Oké, oké, nyugi. Newt felállt és elindult arra a merre a lány is
-13 éves vagyok és többet tudok a szerelemről mint ezek a bököttek.
Newt megérkezett a kunyhóhoz beakart menni de az ajtó zárva volt
-Héj Lucy! Engedj be Newt vagyok.
-Kérlek menj innen!
-Ugye nem mondtam semmi rosszat kint? Ugye nem azért mentél el? Most haragszol rám?-aggódva kérdezte Newt.
-De hogy haragszom rád. Beengedlek ha nem fogsz megijedni. Oké?
-Nem fogok, várj mitől...-Newt nem tudta végig mondani mert Lucy berántotta.
-Na mond mi a ba.... úr isten erről miért nem szóltál,belefogsz halni, ugye jól vagy?
-Na most raklak ki!-mondta dühösen
-Ne ne ne nem nem ijedtem meg lehet hogy úgy tűnt de én nem nem ijedtem meg.-Newt kapkodta a levegőt alig tudott beszélni
-Nyugi van nagy fiú! Sosem láttalak ennyire aggódni pedig mióta itt vagy ismerlek, nyugi ez semmi jól vagyok.
-Várj ugye nincs több?
-De van. Felhúzta a pólója hátulját és ott is ott volt
-Mikor szúrtak meg?-kérdezte, oda ment és megvizsgálta
- Egy hónapja.
-És hogy..,hogy vagy életben?
-Nem tudom, de jól vagyok nem fáj.
-Akkor miért jöttél be?
-Ma még nem kezeltem és akkor nagyon csíp.
-Szóval van a lábadon és a hátadon egy sirató által megszúrt folt egy hónapja és nekem nem szóltál?
-Newt ez azért volt mert tudtam hogy aggódni fogsz.
-Szóval ha most nem jövök utánad sosem mondod el mert hogy aggódni fogok? Persze hogy aggódni fogok hiszen szeretlek.-mérges volt Newt hogy a lány nem mondta el
-Várj mit mondtál?-megszeppenve állt Lucy
-Azt hogy aggódok érted.
-Nem nem te azt mondtad hogy szeretsz.Te szeretsz engem.
-Nem én nem ezt mondtam.
-De hogy nem hallottam.-Lucy nagyon boldog volt de próbálta nem annyira kimutatni
-Na kérlek ezt most hagyjuk. Hogy maradtál életben hogy nem kattantál be?
-Nem tudom. Lehet hogy egy boszorkány vagyok akit szeretsz.-gúnyosan nevetett és Newt körül sétált
-Na jó Lucy most elviszlek Albyhoz és ápolni fognak jó?
-Ne ne ne nem kell meg vagyok.-jelentette mi Lucy
-Nem, nem vagy jól.Gyere! felkapta és a kezében vitte.
-Ez most komoly?- kérdezte nevetve a lány
-Magadtól nem jöttél volna. Muszály volt.
-Látom jól sikerült valami ott bent-mondta mögöttük Minho
-Minho? Ez nem az amire gondolsz.-vágta rá Newt
-De hogy nem.
-Nem Minho ez nem az gyere velünk elmesélem de tartsd titokba és Newt kérlek rakj le.
-Oké! Bevallom nehéz vagy.Ahogy Lucy ránézett Newt tudta hogy ezért kapni fog
-Szóval. -kezdte Newt. Lucyt egy hónapja megszúrta egy sirató a hátán és a lábán és erről senkinek nem szólt eddig és most megyünk Albyhoz, lényegében ennyi.
-Na de vár hogy ha megszúrt akkor!
-Nem tudjuk hogy hogy maradtam életben.-válaszolt Lucy
-És nem fáj?-érdeklődött Minho
-Azt mondja nem de én nem hiszek neki.
-Ja és képzeld Minho a nagy fiú éppen veszekedett velem amikor kimondta hogy "SZERETLEK"- büszkén állította Lucy
-Na hát tényleg ti ketten?
-Tudjuk hogy tudod
-Végre!-megkönnyebbülve állította Minho. Newt és Minho elkezdtek beszélgetni Lucy csak nézelődött körbe körbe mikor oda értek akkor Lucy meg állt az ajtó előtt a fiúk annyira bele merültek hogy tovább sétáltak
-Hahó fiúk hova mentek?
-Oh- észre vették és vissza fordultak
-Na gyerünk gyertek
(Készül a következő, megváltoztattam a karakter nevét remélem nem baj❤️)
